A lány az első szemfesték mögött: ki is volt valójában Mabel Williams?

Sharrie Williams könyve, a The Maybelline Story: And the Spirited Family Dynasty Behind It 2010-ben jelent meg, és elmeséli a családja, egészen pontosan a Maybelline „dinasztia” történetét. Sharrie szerint már maga a legenda, miszerint Mabel egy másik nő udvarlóját próbálta volna megszerezni, sem igaz. A családban többféle történet is keringett arról, hogy miért készített Mabel szemfestéket: egyesek úgy emlékeztek, hogy Mabelnek egyszerűen csak nagyon világosak voltak a szempillái és a szemöldöke, mások úgy, hogy egy betegség miatt hullottak vagy fakultak ki a pillái.

Sharrie azonban a könyvében azt írja, hogy a házi pipereholmi azután született meg, hogy Mabel főzés közben lepörkölte a szemöldökét a tűzhely fölött. Utólag azonban egy blogbejegyzésben módosított a történeten, a könyv megjelenése után ugyanis Mabel két lánya azt mondta nekik, hogy a szempillafestékre azért volt szükség, mert Mabelnek ugyan megvoltak a szempillái és a szemöldökszálai, de túlságosan kivilágosította őket.

Ennek abból a szempontból több értelme van, hogy ha tényleg lepörkölődtek volna a szempillái, nem lett volna mire felvinni a festéket- azt viszont nem nagyon tudom elképzelni, hogy mi a fészkes fenét művelhetett szegény Mabel a peroxiddal a szemei körül.

Lehet, hogy ezzel formálták a nők a szemöldöküket gyantázás helyett? Vagy a bőrüket kezelték vele valamilyen módon? Brr. Nem találtam erre vonatkozó infót, de a múlt században elég őrült dolgokat voltak képesek megtenni a hölygek azért, hogy csinosabbak legyenek, szóval bármit el tudok képzelni. Annyi bizonyos, hogy valamilyen kínos szépségbaki következménye lett az égetett parafadugó hamujából, egy lábas aljáról lekapart szénporból és vazelinből készített festék, amivel szegény Mabel megpróbálta leplezni, hogy addig ügyeskedett, míg vudubabára szépítkezte magát. Mind voltunk már itt, Mabel, semmi ciki nincs a dologban.

Ha nincs éppen ott a bátyja, Mabel valószínűleg annyit jegyez fel az eseményekről, hogy

kedves naplóm, ma lefehérítettem az arcomról a szemöldököm, de szerencsére vissza tudtam pingálni, végül minden jól alakult, izgi nap volt.

De szerencsére Thomas Lyle Williams éppen otthon volt, amikor Mabel visszarajzolta a saját szempilláit, és annyira lenyűgözte az eredmény, hogy rögtön lecsapott az ötletre. Rövid kutakodás, illetve a húgai kikérdezése után rájött, hogy az arckrémek, pirosítók és rúzsok nagyon népszerűek, szemfestéket azonban ekkortájt szinte egyáltalán nem lehetett kapni, úgyhogy Thomas egy gyógyszerész barátjával megalkotta az első automata szempillaspirált és szemhéjpúdert.

Szívmelengető belegondolni, hogy a márkát az ötletet adó húgáról nevezett el, de Thomas azért nem volt ennyire jó arc. A piacra dobott sminkjei először a Lash-Brow-Ine nevet kapták, de ezt később jogi okokból meg kellett változtatnia, és ekkor a cég már valóban Mabel után a Maybelline nevet kapta.

Thomas Lyle Williams az LMBTQ közösség egyik első úttörője volt, de erről persze abban a korban nem lehetett beszélni. Családja tudott róla, hogy meleg, de a többség igyekezett nem tudomást venni erről, és bár néhány rokona támogatta, nyíltan felvállalnia a kapcsolatát Emery Shaverrel a századfordulón kifejezetten veszélyes dolog lett volna.

Williams egyébként sem volt kimondottan népszerű Chicagoban: bár a titkos szeszbárok, a jazz és a bűnözés városában eleinte még úgy-ahogy el tudott vegyülni a mindig feltűnően öltözködő, saját sminkjét viselő és állítólag legendásan szép férfi, a talaj egyre forróbb lett a lába alatt. Egyrészt a szegénységben élő, nem ritkán éhező környékbelieket felháborította, amikor rendelésre készült, teljesen új automobilját beparkolta a gyár elé, másrészt a kormány is egyre nagyobb erőkkel kezdett ekkoriban azon dolgozni, hogy a meleg férfiakat a lehető legtávolabb tartsa a piactól.

Williams így a második világháború után Kaliforniába költözött, ahol megvette a színész, Rudolph Valentino házát, és innen irányították a Maybelline marketingosztályát Shaverrel együtt. Amikor Shaver 1964-ben meghalt, Williams teljesen összetört. Nem sokkal később, 1968-ban eladta a gyárat, hogy aztán megöregedve és magányosan még azt is végig kelljen néznie, hogy az addig is sikeres vállalkozás valaki más kezei alatt válik minden képzeletet felülmúlóan jövedelmezővé. Williams 1976. szeptember 26-án, 80 éves korában halt meg, szerelmével, Shaverrel közösen helyezték örök nyugalomra a Forest Lawn Memorial Parkban, Kaliforniában.

Na de mi történt Mabellel? A Maybelline megszületése előtt a Williams család egy farmon élt, és bár később a gyár fölötti lakásba költöztek, Sharrie elbeszélése szerint Mabel mindig is egy egyszerű, nyílt szívű farmer lány maradt, akinek semmi más vágya nem volt, mint hogy férjhez menjen. Ennek azért némileg ellent mond, hogy Mabel aktívan segítette a testvérét, részt vett a gyár irányításában, gyakorlatilag dolgozó nő lett belőle a századfordulón, és élvezte is a sikert.

Mindig is adott a külsejére, de többé nem kellett égett serpenyőket kapargatnia a szemfestékéért, és akármit is csinált korábban a peroxiddal, remélhetőleg ezentúl kozmetikusra bízta. Mabel követte a divatot, imádta a modern ruhákat, a gyönyörű kalapokat, mindig kifogástalan volt a frizurája és szívesen pózolt a család gyönyörű, új autóival.

Mindemellett úgy tűnik, tényleg nagyon fontos volt neki a családja, odafigyelt a testvéreire, édesanyja jobb keze volt, annak halála után ő vállalta az édesapjuk gondozását, és a visszaemlékezések szerint „Mabel néni” a következő generációk körében is mindenki kedvence volt. A várva várt szerelem azonban hosszú ideig nem jött el – Mabel csak 34 évesen állt oltár elé, ami ma talán egyáltalán nem tűnik soknak, de 1926-ban azért ez nem volt olyan magától értetődő dolog.

Sharrie szerint Mabel, és későbbi férje, Chet Hewes a templomban találkoztak, de ha úgy érzed, ez így túl bájos és ártatlan ahhoz, hogy ebbe a történetbe passzoljon, akkor lehet, hogy jól sejtesz valamit: egyesek ugyanis úgy emlékeznek, hogy Mabel egy leánybúcsún volt, ahová Chet azért érkezett, hogy hazavigye a húgát, Bonnie-t. Állítólag, miután találkoztak, Chet rögtön azt mondta a barátainak, hogy Mabel az a nő, akit feleségül fog venni.

Ez is romantikus történet, mindössze annyi a szépséghibája, hogy a leánybúcsút Chet akkori barátnőjének otthonában tartották, aki aztán gyorsan kikerült a képből. Upsz.

Mentségükre szóljon, hogy úgy tűnik, a szerelem mély és valódi volt, a házasságból három gyerek, Shirley, Tommy (a bátyja után, akinek sosem volt saját gyereke) és Joyce. Mabel néni 1974-ben, 82 évesen hunyta le örökre a szemeket, amelyek egy kormos serpenyő alján megláttak valamit, ami örökre megváltoztatta azt, ahogyan a szemfestékekre gondolunk.