Kipróbáltam az aszpirines maszkot: az előtte-utána képek magukért beszélnek
Konkrétan hónapok óta várom, hogy kipróbálhassam az aszpirines arcpakolást. Ugyanis hiába dicsérik a neten agyba-főbe, nem volt alkalmam lecsekkolni a hatását, mivel marha ritkán van pattanás az arcomon. (Légyszi, ne utálj!) Nemrég viszont, mikor egy szombati madárcsicsergős reggelen arra keltem, hogy az Etna kistestvére odaköltözött az államra, eljött az ideje, hogy előszedjem gyógyszeres dobozomat.
Mivel egy pikk-pakk összekeverhető és állítólag baromi hatásos pakolásról van szó, tényleg érdekelt, hogy mit tudhat az aszpirin, de annak nem láttam értelmét, hogy felkenjem és elmondjam, hogy tök jó, ha közben nem volt mit kezelnem. Nem mintha annyira vágytam volna rá, hogy a fél fejemet kitakarja egy pattanás, de tudni akartam, hogy ha tényleg beüt a krach, akkor tényleg karnyújtásnyira van-e a hatékony megoldás.
Ennek a bizonyos krachnak köszönhetően pedig úgy nézett ki az állam, mintha egy kis egyszarvú készülne belőle megszületni.
Mivel ilyenkor nem bírom megállni, hogy ne cseszegessem, nyomkodjam, ahányszor tükör kerül a közelembe, két nap alatt elértem, hogy a bőröm tiszta piros lett a pattanás környékén.
Elég sok aszpirines receptet találtam a neten: van, ahol mézbe kell keverni, van, ahol joghurtba -én próbáltam minél kevesebb „extra” hozzávalóból megúszni, így maradtam a két szem aszpirin, kicsi víz és kevés agar-agar por kombinációjánál. (Mielőtt elküldesz a francba, hogy mit halandzsázok agarakról: a por egy természetes, növényi zselatin, amit tengeri vörösmoszatból nyernek ki, és drogériákban, bioboltokban kapható körülbelül, csomagonként 1700 forintért.)
Miután felforraltam egy bögrényi vizet, elkevertem benne egy evőkanál agar-agart, és picit vártam, hogy hűljön. (Nem szabad sokat várni, mert a por elég hamar megköt, és a gumicukor állagú löttybe már nincs esélyed belekeverni az aszpirint.) Egy húsklopfoló segítségével porrá zúztam két szem fehér tablettát. Miután a port összekevertem a zselés anyaggal, és úgy ítéltem meg, hogy már nem kellemetlenül meleg a cucc, az ujjaimmal simán felkentem az arcomra. Úgy voltam vele, ha már megcsináltam az elegyet, akkor nemcsak a pattanáson akarom tesztelni, hanem ellenőrzöm a keverék bőrpuhító hatását is.
Jelentem, minden, amit erről a pakolásról olvastam, igaz.
Nagyjából 20 percet hagytam fenn, aztán mikor már a zselés cucc magától elkezdett leesni, leszedtem, az apróbb odaragadt darabokat pedig langyos vízzel lemostam. Fontos, hogy a leszedett darabokat a szemetesedbe dobd ki, ne a mosdókagylóba, nehogy a kis gumiszerű, megszáradt részek jóvoltából a vízvezeték-szerelő legyen az első, akinek megmutathatod a ragyogó bőrödet.
A pattanásomat teljesen eltüntetni nem tudta - mondjuk én lepődtem volna meg a legjobban, ha a kis egyszarv- kitüremkedésem azonnal köddé válik, de a pirosságot teljesen megszüntette, és összességében mintha tényleg kicsit összement volna (éljen a bogyó gyulladáscsökkentő hatása).
Néztem jobbról-balról, tapogattam és komolyan mondom, kisebb és kevésbé észrevehető lett a pukli, miközben az arcom is puhábbnak érződött.
Nem mintha arra vágynék, hogy a közeljövőben ismét pattanást növesszek, de jó tudni, hogyha megtörténik, van rá tuti receptem, amihez sem bankot nem kell rabolnom, sem órákig tartó kezeléseken ücsörögnöm. Engem meggyőzött.