Piercinges parák, avagy testékszerrel kisebb az esélyed a munkaerőpiacon?

„Tetoválással és piercinggel ugye nem lehet valaki óvónő?” „Száj- és orrpiercinget akarok. Munkában nem engedik. A kérdés az lenne, hogy ezeket ki lehet venni munkába menet?” „Miért kötik össze a tetoválásokat illetve a piercingeket az alacsony intelligenciával?” Csak néhány kérdés, amiket mostanában tettek fel a Gyakori kérdéseken. A piercing sokak szerint még mindig a lázadás egy formája, amivel bizonyos karrierlehetőségeket elvág maga előtt az, aki testékszert szúrat, miközben a piercerek és maguk az ékszerek viselői is úgy látják, hogy a tetoválásokhoz hasonlóan a piercingek területén is ma már egyre több helyen belefér az, ami néhány éve még extrémnek számított.

Lőwy Lénárd több tetoválószalont is sikerre vitt Magyarországon, néhány éve pedig Németországban is dolgozik. Ő azt mondja, a piercing még mindig inkább a fiatalabb korosztály kedvence, leginkább a 16-30 év közöttiek jönnek testékszert szúratni maguknak, bár természetesen vannak kivételek.

Érdekes, de az intim ékszer például kifejezetten népszerű az idősebbek körében. Nemrég egy bőven 60-as úr jött be, hogy a már meglévő, egyébként is nagy méretű Albert herceg piercingjét (intimpiercing, amelyet a hímvessző makkjának alsó feléhez szúrnak) egy még nagyobbra cseréljük.

Abban viszont lát változást, hogy sokkal többen szúratnak testékszert arcba, jól látható helyekre. A fül legkülönbözőbb részei már szinte nem is számítanak extrém kérésnek, a tragus (vagyis fülcsapba, a fülkagyló archoz közelebbi részén lévő, kis porcba szúrt) piercingek például most nagy slágerek, de az orrba vagy az orrlyukakat elválasztó porcba szúrt szeptum piercing is nagyon megy most, a néhány éve divatos köldökékszert viszont kevesebben kérik. Ennek oka a piercer szerint egyrészt az lehet, hogy manapság több munkahelyen belefér már a testékszer viselése, másrészt ezeket a piercingeket könnyű kivenni és betenni, vagy a helyükre csak egy kis pálcikát tenni, ami megakadályozza, hogy a lyuk összeforrjon, mégis szinte láthatatlanná teszi a szúrás helyét.

Tapasztalata szerint azonban a látható piercingek többsége még így is kikerül nagyjából 30 éves kor fölött, jellemzően a szakmában, médiában, zeneiparban dolgozók azok, akik később is megtartják a testékszert. Vannak persze ellenpéldák, én például az első orrkarikámat már jóval az egyetem után csináltattam. Gabi pedig korán kezdte, és azóta sem állt le: az első testékszerét, egy köldökpiercinget még a 2000-es évek környékén, gimis korában szúratta, és mivel senki nem vette észre, nem is szóltak érte. Rá egy hónapra viszont az orrpiercing miatt már bajba került, az osztályfőnöke kiakadt, és ki is akarta vetetni az ékszert:

Én meg közöltem, hogy nem veszem ki. Munkahelyen egyszer volt, hogy ki akarták vetetni, mondtam, hogy nem tudom, ami amúgy nem igaz, de beletörődtek. A legújabb ékszert körülbelül két hete szúrattam, egy szeptum piercinget, mert 30 felett sem késő megőrülni!

Siska László még középiskolás korában kezdett el testékszerek szúrásával foglalkozni, hogy kiegészítse a zsebpénzét, ma már profiként egy belvárosi szalon alkalmazottja. Ő is úgy látja, hogy egyre szabadabbak az emberek, ami a testékszereket illeti, de azért sokan jönnek hozzá, hogy a munkahelyük miatt kiszedessék vagy szolidabbra cseréltessék a piercingjüket. Rita is azt meséli, hogy a középiskolában, ahol tanít, soha nem szóltak még az orrában lévő pötty miatt, de nemrég érkezett egy új tanárnő, akitől az igazgatóhelyettes azt kérte, hogy vegye ki az orrkarikáját.

„Amikor erre mondtam, hogy de hát nekem is van az orromban piercing, és három éve itt dolgozom, mégsem szólt érte soha senki, azt mondta, hogy tényleg, az neki fel sem tűnt.”

Zsuzsinak is volt olyan piercingje, amit nem toleráltak a munkahelyén, de a mostanival nincs gondjuk, igaz, azóta munkahelyet is váltott, de mindkét cég az idegenforgalom területén tevékenykedett, és ő ugyanabban a középvezetői beosztásban volt.

„Ajakpiercingem volt bal oldalon, egyetem alatt csináltattam, és az első munkahelyemen egyfolytában beszóltak míg ki nem találták, hogy ragasszam le (!), úgyhogy kivettem. Most orrpiercing van, abszolút tolerálják a jelenlegi munkahelyemen. De a környezetemtől mindkettőnél sok beszólást kaptam általánosságban, hogy miért, tök gáz meg egyáltalán.”

A munkahelyi percingviselés egyébként, ha lazább is lett az elmúlt években, vannak pályák, ahol egészségügyi vagy biztonsági okokból továbbra is tilos testékszert hordani.

„Egy gyári dolgozó vagy egy szakács esetében ez nem azon múlik, hogy mennyire jó fej a főnök, a higiéniai vagy munkavédelmi szempontok miatt nekik soha nem lesz szabad munka közben piercinget viselni” – mondja Lőwy Lénárd.

De a törvényi szabályozás ennél is nagyobb teret enged a munkáltatónak, hogy beleszóljon abba, viselhet-e az alkalmazottja piercinget. A Holló Ügyvédi Iroda honlapja szerint „azt sem szabad elfelejteni, hogy a munkavállaló képviseli a munkáltatót az ügyfelek és üzleti partnerek előtt. Ebből kifolyólag a munkáltatónak jogos és fokozott érdeke fűződhet ahhoz, hogy a munkavállaló megjelenése illeszkedjen a munkáltató elvárásaihoz és arculatához.” A gyakorlatban ezt azt jelentheti, hogy a munkavállaló önrendelkezési és személyiségi joga ütközik bizonyos esetekben a munkáltató jogos érdekével, de mivel nincs semmilyen általános megfogalmazás arra vonatkozóan, hogy egy tetoválás vagy piercing milyen esetben kifogásolható illetve mi az, ami belefér, ha a főnök kifogást emel, nemigen lehet mit tenni. Az iskolai házirend előírásait azonban már kevesebben veszik ilyen komolyan.

Siska Laci is úgy látja, hogy testékszert inkább a fiatalok, jellemzően a 20 alattiak szúratnak, de egyre több a 18 év alatti is.

Általában az szokott lenni, hogy valaki a suliban szúrat magának egy piercinget, és akkor utána jönnek a többiek is.

Mellettük viszont megjelent az idősebb korosztály is, olyanok is, akik korábban talán elképzelhetetlennek tartották volna, hogy piercinget hordjanak, most azt látják, hogy ez már kevésbé tabu, és adnak neki egy esélyt – végül is a piercinget bármikor ki lehet venni, ha mégsem tetszik az embernek, nem olyan végleges, mint egy tetoválás.

Azt ő is tapasztalja, hogy van egy életkor, amit elérve sok nő kiveszi a piercingjét, mert családalapítást tervez, de szerinte ennek pusztán egészségügyi okai vannak.

„A szüléshez jó eséllyel mindenféle testékszert kiszedetnek, pedig ezek a lyukak akár egy-két nap alatt is összeforrnak. Ha ezekbe valaki újra beerőlteti az ékszert, akkor az gyulladást okoz, ami nyilván sem terhesség, sem szoptatás idején nem jó. Ilyenkor vagy szilikonra kell cserélni az ékszert, vagy a szoptatás után újraszúratni, de szerintem aki ékszert akar viselni, az a szülés után is fog, nem veszi ki az orrkarikáját azért, mert ‘hú, én most már anya vagyok’.”

Akikkel én beszéltem, többségében tervezték, hogy visszateszik az ékszert a szülés után, de nem feltétlenül tekintették ezt prioritásnak:

„Nekem volt a 2000-es évek elején köldökpiercingem, de aztán a terhesség miatt ki kellett vennem (már nem tudott tovább nyúlni, ahogy nőtt a pocak), aztán mire visszaraktam volna, beforrt... Nem nagy sztori. Bár tervben van, hogy megint megcsináltatom, csak úgy, mert miért ne, de eddig elmaradt” – meséli Gabi.

Gimi 9. évfolyam, karácsony előtt nem sokkal, nyelvpiercing. Császármetszés előtt kellett kivennem, soha máskor nem vettem ki, azóta is bent van. Aki észreveszi mindig meglepődik. Köldökpiercinget az első vezetés órám után szereztem 11. évfolyam márciusában, ezt babavárás alatt kellett kivennem, majd egyszer vissza lesz szúrva

– mondja Réka.

Kata viszont, aki 14 évesen szintén egy osztályon végigsöprő köldökpiercing-cunami hatására szúratott magának testékszert, és csak évekkel később - amikor a szülei is beleegyeztek, hogy legyen - mutatta meg nekik a piercinget, mintha akkor csináltatta volna, azt mondja, már nem tervezi visszatenni azt.

„10 évig volt meg, aztán nagyjából azon a napon, hogy elkezdtük a babaprojektet, elhagytam az óceánban úgy, hogy korábban sosem vesztettem el. Valami égi jel lehetett. Először fura volt, hogy nincs, de már megszoktam, nem hiszem, hogy vissza fogom tenni.”

A tragus és a szeptum mellett egyre többen vannak olyanok is, akik a bőr alá ültetett testékszert, microdermált kérnek a hátukra, a derekuk fölé, de akár arcba is, pedig az azért elég extrém. Amikor rákérdezek Siska Lászlónál, hogy milyen pálya az, ahol még az arcba szúrt ékszer is belefér, simán rávágja, hogy ezt legtöbbször azok kérik, akik a szexiparban dolgoznak.

Retter Zsolt szerint azonban - aki évek óta egy vidéki városban szúr piercingeket és készít tetoválásokat - ma már gyakorlatilag bármilyen életkorban és bárkinek lehet szinte mindenféle testékszere. Ő azt mondja, a vendégkörében 14-től 60 éves korig mindenki megfordul, és az idősek közül sem csak azok jönnek, akik már egyébként is tetováltak vagy korábban viseltek ékszert, van, aki egyszerűen csak ekkor veszi rá magát, hogy kipróbáljon valami újat. Ő is nagyon sok microdermált szúr, de az orr-, száj-, szeptum és tragus piercingek is népszerűek a legkülönfélébb szakmákból érkező klienseknél.

Én úgy látom, hogy manapság ebből a munkahelyeken már nem csinálnak problémát. Ha valakinek egyszerre több piercing is van az arcán, akkor abból lehet, hogy igen, de egy orrkarikával vagy szájpiercinggel az ember simán lehet ma már tanítónéni is.

De egyáltalán miért akar valaki testékszert hordani? Miért viseljük el a fájdalmat, vállaljuk az esetleges gyulladás kockázatát, és szúratjuk meg magunkat 30, 40 vagy akár 60 éves kor fölött is? Lőwy Lénárd szerint a motiváció az emberi természetből fakad:

„Minden emberben ott van a vágy, hogy saját magát stigmázza. Adj filctollat egy kisgyerek kezébe, és mi lesz a legelső, amit összefirkál vele? Saját magát! Mindenkiben ott van a vágy, hogy megjelölje magát, van, aki ezt tetoválással, van, aki az elfogadottabb piercingekkel teszi, és aki nem ezekkel, az majd a ruháival, a hajával, vagy valami mással fogja megmutatni a világnak, hogy ki is ő valójában."