19 éves voltam, tele önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel és hasonlítgatással. A tervemről nem szóltam senkinek, egyszerűen csak időpontot kértem a 3 lépcsőházzal arrébb található kozmetikába, ahol sminktetoválást is csináltak. A kozmetikusnak is nagyon szép volt a szemöldöke, satírozással készült, én is pont olyat akartam. A szemhéjamra pedig egy szép, szolíd ívet, ami visszafogott cicaszemeket eredményez.
 
giphy.gif
Giphy
A kozmetikus már az elején mondta, hogy több alkalomra lesz szükség a szép végeredmény érdekében. Gondoltam, oké, végülis egy életre szól majd. Mondjuk, állítólag a sminktetó olyan 5-8 év elteltével eltűnik – nálam már 11 év telt el, és még mindig ott van. Szóval, nagy reményekkel telve mentem az első alkalomra, picit parázva a fájdalomtól, főleg a szemhéjam esetében. (Mi van, ha véletlenül kinyitom a szememet?!) De nem fájt. Valami lidokainos kenőccsel kenegette közben  a bőröm, úgyhogy leginkább csak a kapirgálást éreztem. Jó, a vége felé, amikor már sokadjára ment át ugyanazon a területen, kicsit izzadtam... Úgy engedett utamra, hogy vazelinnel kenegessem a sebet, ne hagyjam kiszáradni.
 
Azt már rögtön láttam, hogy baromira nem azt kaptam, amire számítottam.
A szemöldöktetoválás nem ott kezdődött, ahol a szemöldökön, hanem sokkal beljebb, és egészen fura, kerek íve volt. A színe pedig olyan szürkés, de gondoltam, idővel bebarnul... (fuh, Te kis naív.) A szemhéjamnál pedig szintén majdnem középről kezdődött a tetkó, és semmilyen íve nem volt, egyszerűen csak követte a szemem vonalát, és kicsivel a külső szemzug előtt abbamaradt. Igen, ezen a ponton kétségbe estem. Azzal nyugtattam magam, hogy majd a következő alkalmakon alakítjuk a dolgot. 
 
sminktetko2 (1).jpg
Ez a jelenlegi állapot, még azért halványan látszik a szürke...
 
Szerencsére nyári szünet volt, úgyhogy a varasodást kiböjtöltem otthon. Amikor leesett a seb, a szemöldökömön szinte alig maradt valami a tetoválásból, csak egy halványszürke vonal. Sírni tudtam volna. A szemhéjam még hagyján volt, ott megmaradt a feketeség, de az ív... hát azt hagyjuk. Még két alkalommal mentem tetováltatni. Mondtam az aggályaimat a kozmetikusnak, de azt mondta, majd alakul a szín, és ha bentebbről kezdené az ívet, az hülyén nézne ki. Nem mertem vele vitába szállni.
 
A harmadik alkalom után is csak szürkeség maradt... Borzasztóan nézett ki.
Akkoriban még nem jutott eszembe, hogy sminkkel korrigáljam, meg egyáltalán, pont az volt a cél, hogy ne kelljen ezzel mókolnom. Úgyhogy úgy maradt. 
 
Aztán a józanító pofon akkor jött, amikor egy randin a srác megkérdezte: neked mindig ilyen a szemöldököt? Legszívesebben megsemmisültem volna. Hazaérve az volt az első dolgom, hogy rákeressek a neten, hogyan lehet eltüntetni ezt a borzadályt a fejemről. Szerencsére találtam egy helyet, ahol foglalkoztak ilyennel, be is jelentkeztem. A nő, aki csinálta, szintén értetlenül állt mind a forma, mind a szín előtt. Az eljárás úgy zajlott, hogy ugyanolyan technikával, mint a tetoválás, valami zselés anyagot juttatott a bőröm alá, amihez a festék majd hozzátapad és a varasodás során a sebbel együtt távozik. Kb. négyszer mentem ilyen kiszedetésre... Itt egy alkalom drágább volt, mint maga a tetoválás, már nem emlékszem a pontos összegre, de 10 ezer ft felett volt, az biztos. Tehát 
 
lényegesen több időt és pénzt fordítottam arra, hogy eltüntessem azt, amit pár éve nagy várakozásokkal csináltattam.
Egyébként még így sem tűnt el teljesen, de most már használok szemöldökceruzát... A szemhéjtetkóm maradt, az nem sok vizet zavar, mert rámegyek egy tussal és meg van oldva.
 
Szóval, ha sminktetoválást fontolgatsz, nagyon alaposan járj utána, hogy a választott kozmetikus hogyan dolgozik, és határozottan mondd el neki az elképzeléseid. Egyébként egy tök jó és hétköznapokat megkönnyítő dologról van szó, ha a végeredmény olyan lesz, amilyet szeretnél.