Körömrágósok bibliája: bevált trükkök, amikkel mentheted a menthetőt
Mióta az eszemet tudom, rágom a körmöm - igen, hiába kaptam karácsonyra rossz (mit rossz, iszonyatos) ízű körömlakkokat a nővéremtől, és igen, hiába szóltak rám minden alkalommal a nagyszüleim, mikor a számhoz emeltem a kezem a családi asztalnál, a szokás kitartott mellettem jóban-rosszban, hosszú éveken át... Bár iszonyatosan nehéz, azért le lehet tenni ezt a kényszeres cselekvést, de nálam ez a mai napig időszakos: nem meglepő módon stresszmentes időszakokban (például a nyaraláson) gyönyörű hosszú körmöket tudok növeszteni, viszont amint megérzem a szorongás első fuvallatát, azonnal -és teljesen észrevétlenül- lerágom mindazt, amiért hosszú ideig kínkeservesen kitartottam. Így megy ez, mégsem érzem magam kevesebbnek bárkinél, mégpedig azért, mert megvannak a módszereim a szép kézfejhez - hát igen, ezt hívjuk úgy, hogy évek és a rutin!
Elsőszámú aranyszabály: a színek
Sajnos hiába nézek ki magamnak bármilyen gyönyörű manikűrt Pinteresten, el kell fogadnom, hogy (pláne egy aggódósabb időszak után) nekem sok minden nem fog jól állni - a különböző minták és csíkozások meg pláne nem... Ha neked is rövidkék a körmeid, biztos elkeseredtél, amikor matricát vagy bármilyen díszítést szerettél volna rátenni - hát igen, elég nyomorultul tud kinézni egy, a rajta díszelgő matricánál jóval kisebb, csutkáig rágott köröm, úgyhogy maradj az egyszínű, lehetőleg világos árnyalatoknál - tapasztalatom szerint a sima fehér a legkedvezőbb optikailag!
Második aranyszabály: ápolás
Még ha teljesen le is rágom a körmeimet (bár azt mondhatnám, hogy ez ritkán történik meg), akkor is nagyon odafigyelek arra, hogy a nap végén megkapják azt, amit megérdemelnek, ha már ilyen szörnyű élményeknek kellett kitennem őket: ez a jutalom pedig nem más, mint egy pár csepp ricinusolaj. Azért ez a legjobb megoldás szerintem, mert elképesztően puha lesz tőle a körömágyam reggelre, segíti a növekedést és elég belőle pár csepp, úgyhogy nem emiatt megyek majd csődbe - hármat egy csapásra!
Harmadik aranyszabály: körömnapló
Amikor elég motivációt érzek magamban, megteszek mindent, hogy ne rágjam a körmeim: lefestem az emlegetett szörnyű ízű lakkokkal, a legelfoglaltabb pillanatokban is igyekszem rájuk odafigyelni, jutalmazom magam, ha kitartottam, de a legjobb, amit valaha kipróbáltam, az mégis a fotónapló volt - minden nap csináltam egy képet a kezemről és meglepően hamar látható lett a munkám eredménye! Ha hasonló gondokkal küszködsz, csak ajánlani tudom ezt a módszert, mert nagyon motiváló és -nem mellesleg- szórakoztató tevékenység.
Negyedik aranyszabály: formázás
Mindig azt hittem, hogy nem szabad reszelni a körmeimet, mert akkor majd kezdhetem elölről az egész növesztési procedúrát - hát, ezt is rosszul tudtam. Évekkel később vettem csak észre, hogy ha párnaponta enyhén végigreszelem a körmeim végét, akkor nemhogy elrontom, de inkább javítom a végeredményt - azóta tényleg szépek tudnak lenni a körmeim, legalábbis ahhoz képest, hogy kíméletlenül, rossz gazdaként nap mint nap teszek ellenük. És (minden elszántságom ellenére) valószínűleg még fogok is.