Legyél cool, és öltözz másodkézből, avagy éljen a #secondhandseptember
Keresztbe tett lábakkal ücsörgök a nővéremék kertjében egy olyan szoknyában, amiben már a ’70-es években is ücsöröghetett valaki, valahol, ugyanígy. Végülis sokkal decensebben akkor sem tették keresztbe a lábukat a nők. Főleg nem egy kora őszi délutánon, amikor még fáradtan süt a nap. Mentségemre szóljon, a szoknyám térd alá ér. És vintage. Ez utóbbi már a divatozásom mentségére szól...
A vintage ugyanis csodálatos megoldás, ha minél kisebb ökológiai lábnyommal szeretnénk vásárolni. Hisz mi más lenne fenntarthatóbb, mint hordani valamit, amiből akár ruhaszemét is lehetne? Újrahasználni a régit, és persze újraírni a történetét. Na de mi is az a vintage? A szigorúbbak szerint minden, ami legalább 50 éves. A megengedőbbek szerint minden, ami legalább 20 éves. Amiben egyetértés van, hogy a 100 évnél idősebb darabok már antiknak számítanak. A retro ruha kifejezést pedig a ’80-as, ’90-es évek darabjaira vonatkoztatják a szakértők.
Egy biztos, a vintage üzletekben gyönyörű és örök érvényű darabokra lehet bukkanni. Na és egyedire, meg minőségire. Hisz például a szoknyámnak 50 év alatt semmi baja nem lett. Az anyaga nem fáradt el, a fazonja tökéletesen idomul 2019 „A” vonalú formájához. A mintája pedig sosem megy ki a divatból. A virágok és levelek 2030-ban is jól mutatnak majd, és remélhetőleg a derekamra akkor is passzol ez a szoknya... Egyébként 5 éve szereztem be a Szputnyikban.
És persze van még jó pár olyan üzlet vidéken és a fővárosban, ahol a múltba léphetünk. Pár menő vintage lelőhely Budapesten: Humana (ők vidéken is ott vannak), TYPO Showroom, Love Bug Vintage, Konfekció.
Na és egy üzlet, amiért nagyon is érdemes Nagykovácsiba látogatni: a RUHA – recycled fashion store. Ez nem kifejezetten vintage kincskereső, hanem egy olyan hely, ahol second hand ruhák lógnak a fogason, kifogástalan állapotban, jó ízléssel kiválogatva. Legyen az vintage, retro vagy épp egy darab az idei fast fashion kollekcióból. Amit valaki megvett, aztán megunt, vagy talán soha nem is viselt. Ami eddig méltatlanul, begyűrve, a szekrény mélyén várta, hogy valami történjen már vele! Lendvai Lilla stylist - ahogy ő mondja -, a világ ruhahalmazából igyekszik körforgásba rendezni jópárat. Hogy ne kelljen újat gyártani, meg újat venni, ha ott van egy tökéletes, régebbi darab is.
Nálunk kevés a vintage, de amik vannak, azok gyönyörűek. És persze időtállók. Az elmúlt 20 évben készült ruháknak viszont szerintem nem túl hosszú az élettartama. Nem csak az a baj, hogy ezek a darabok gyorsan tönkremennek, hanem az is, hogy sokat vásárolunk belőlük. Mert olcsó, mert le van árazva... Ami ebből a kupacból a gardróbban marad, az jöhet ide hozzánk.
"Egyébként nálunk a vintage kevésbé értékes" - mondja Lilla. "Itthon a ruha még státuszszimbólum. Sokan a márkához kötik a társadalomban elfoglalt helyüket. Tőlünk nyugatabbra már sokkal inkább a szabás és a textil minősége számít. Egy vintage len ing, ami mondjuk a Humanában 200 Ft, egy svéd second turiban 10-15 ezer forintnak megfelelő korona."
Ott úgy gondolják, hogy egy ruhának pont a kora és a régi minősége az értéke.
A stylist szerint azért szerencsére már itthon is van egy réteg, akinek a vintage vagy a second hand nem ciki, de azért a többségnek, ha a ruhája nyakában nincs egy márkás címke, akkor az már értéktelen. Reméli, hogy ez Magyarországon is változni fog.
Világszinten az előrejelzések szerint egyébként a second hand ruhák 2029-re átveszik az uralmat a fast fashion felett. Nem csak anyagi, hanem környezettudatos megfontolásból is. Lilla sokat tesz azért, hogy ezekről a ruhákról ne a ciki, hanem a cool jelző ugorjon be.
Az Instagramján azt hirdeti, hogy minden nap viseljünk valamit, amit másodkézből szereztünk, és ezzel redukáljuk az új holmik vásárlását. Legyen szó ruháról, táskáról, ékszerről vagy épp egy fotelről. Az üzletében ugyanis még a bútorok is felújított darabok. Így aztán lehet nála ücsörögni, kávézni, Lola kutyát simogatni, és hosszasan beszélgetni fenntartható divatról, környezettudatosságról és a világ nagy ruhahalmazáról. Én ezt tettem, a Ruhastoryn pedig el is olvashatjátok az interjút!
És persze Lillához egy zsák olyan ruhával érkeztem, ami nekem már nem, de másnak talán még örömet okozhat, szóval a RUHA-ban az én szoknyáimat is megtaláljátok. És bár az a legfenntarthatóbb, ha semmit nem vásárolunk, azért nem bírtam ki, hogy üres kézzel távozzak... Szóval jött velem Nagykovácsiból egy magyar tervező felsője, amire előttem valaki ráunt, én viszont boldogan hordom még évekig. Például a virágos, vintage szoknyámmal. Szóval éljen a #secondhandseptember, mert ha eddig nem tudtátok volna, most az van!