Az ember életében néha eljönnek olyan pillanatok, mikor a teste hirtelen sokat változik. A legtöbben már tapasztaltuk azt például, hogy akár egy betegség, a sok stressz, vagy egy komolyabb életmódváltás következtében látványosan fogytunk. Ezt pedig természetesen nem csupán mi, hanem a környezetünk is rendre észreveszi rajtunk és nem hagyja pikírt kommentek nélkül. Van is néhány jól bevett fordulat, amit mindenki megkapott már, ha hirtelen, és nem az Instagramon percről-percre dokumentáltan volt mersze lefogyni.

„Úristen, beteg vagy?!”

Az esetek döntő többségében, ha az ember megszabadul néhány kilótól ez az első reakció, ami tényleg kifejezhet valódi aggódást, de egyrészt ha valóban betegség áll a hátterében, akkor elég otromba módja a rákérdezésnek,

amennyiben pedig mondjuk edzésnek és diétának köszönheted az új alakodat, némileg bántó, hogy azt feltételezik, ez csak betegség jele lehet.

„Azért jobban néztél ki múltkor”

Az abszolút favorit, ha van rajtad egy kis felesleg, akkor azért fogják - természetesen csak a te érdekedben  -, nagyon őszintén a szemedbe mondani, hogy ideje lenne lemenni a konditerembe, ám abban a pillanatban, hogy ezt lefogyod, máris megkapod, hogy „nincs rajtad, mit fogni”, „nem tűnsz egészségesnek”, „neked azért jobban áll, ha van egy kis combod” szövegeket. És akkor még arról nem beszéltünk, hogy van-e rajtad sapka vagy nincs.

„Akkor most semmit nem eszel?”

Vicces, hogy a közvéleményben mennyire nincs átmenet a két pofára zabálás és a koplalás között. Ha tényleg betegség vagy stressz áll a fogyás hátterében, valóban elképzelhető, hogy sokkal kevesebbet tudsz enni, mint korábban, de ez nem igazán a te választásod (ilyenkor jön ugye, a „de enni kell” és „egyél!” nyomasztás függetlenül attól, hogy te milyen állapotban érzed magad).

Ennél pedig csak az rosszabb, ha el kell kezdened megvédeni a diétádat és azt az álláspontodat, hogy szeretnél egészségesebb lenni, aminek az érdekében nem arról van szó, hogy nem eszel semmit, hanem arról jobban megválogatod, mit fogyasztasz.

„Ez már anorexia-gyanús”

Érdekes, hogy ha hirtelen fogysz mindenki mindentudó többdiplomás pszichiáter lesz a környezetedben, és egyetlen rád nézésből megállapítja, milyen étkezési zavarod van.  A diagnosztizálás után pedig ellát egy halom rémtörténettel és paranccsal, hogyan folytasd az életed, „ha nem akarsz egy kórházi ágyon kikötni, ahol csöveken keresztül táplálnak”.

„Azért egy kicsit hízni kéne”

Ezt a mondatot pedig általában követi az instant megoldás, mint egy azonnali csokitorta-vásárlás, vagy az, hogy jól kirúgva a hámból el kell menned valami borzasztó junk foodot enni, majd meg kell ígérned, hogy jobban odafigyelsz magadra, mert ez nem normális, hogy ilyen vékony vagy. Már megint tök függetlenül attól, hogy ennek mi áll a hátterében, és te mit szeretnél.