Az  intimkehely (vagy intimtölcsér, esetleg menstruációs kehely ) egy 100%-ban orvosi szilikonból készült tölcsér formájú eszköz, ami arra való, hogy menzesz alatt magába gyűjtse, és bent tartsa a vért. A vérzés erősségétől függően akár 6-8 órát is bent lehet hagyni, miközben állítólag nem szivárog, és a vákuumnak köszönhetően a kellemetlen szagok terjedésének is elejét veszi.

Meghatározott időközönként pedig csak ki kell venni, elmosni, és már lehet is újra használni, ráadásul ugyanazt a kelyhet akár 7-8 évig is minden hónapban bevetheted. Ami fontos, hogy havonta kétszer, a menstruáció elején és végén ki kell főzni a kelyhet, egyébként pont azok a higiénia szabályok (például a használat előtti alapos kézmosás) vonatkoznak rá, mint a tamponra, vagy a betétre.

Nem leszek álszent, amellett, hogy környezetbarát megoldás, nekem elsősorban azért imponált a dolog, mert állítólag észre sem lehet venni, hogy bent van a kehely, és sem éjjel, sem nappal, sőt, sportolás közben sem zavaró - még úszás közben is lehet használni.

Ezúttal, mielőtt hirtelen felindulásból elindultam volna a legközelebbi drogériába beszerezni a kelyhet, egy kicsit jobban utánajártam, és szakértő segítségét kértem, hogy „kehelyszűzként” mire érdemes figyelnem.

Ay-Nagy Szilvia egy intimkelyheket árusító cég magyarországi forgalmazója, szerinte az első fontos szempont a kor - nem ajánlja például a kelyhet 16-18 éven aluliaknak. Szerinte a kehely használatához kell egyfajta fizikai és mentális érettség is, szüzeknek pedig kifejezetten nem tanácsolja a kehely kipróbálását sem.

Sajnos (vagy hál’ istennek) a korom már nem akadály, így azt kellett csak figyelembe vennem, hogy szültem–e, és hogy "milyen a méhszájam helyzete". Ennél a pontnál egy kicsit megakadtam, mert be kell vallanom, 33 éves felnőtt nő létemre, lövésem sincs erről.  Szilvia szerint pedig ez nem egy mellékes infó, mivel van, akinek magasan, van, akinek pedig alacsonyan helyezkedik el. Sőt, olyan is, akinek középen található a méhszája, és olyan is akad, akinek vándorol a menstruáció alatt, így a kelyhet is eszerint kell(ene) kiválasztani. A méret kiválasztásánál fontos szempont még az is, hogy szült–e már a leendő használó. Mind a kor, mind a terhesség előrehaladtával a hüvelyi izmok meglazulnak, ilyenkor pedig a nagyobb méret az ajánlott.

Vásárlás előtt még egy jó tanácsot kaptam Szilvitől:

Mivel egy kelyhet évekig lehet használni, ráadásul nem egy karóráról van szó, hanem egy olyan tárgyról, ami szó szerint bennem van, nem szabad spórolni a minőségen és olcsóbb, kínai netes oldalakról vásárolt kelyhekkel kísérletezgetni.

Úgyhogy a következő menstruációm kezdetekor felkészülten indultam el az egyik nagyobb drogériába kehelyért, itt 5000 forintért lehetett venni. Az interneten egyébként 5000 és 15000 forint közötti árfekvésben is találkoztam a kehellyel, ez alatt viszont szerintem nem érdemes venni, főleg ha netről rendelhető, és gyanúsan kedvező az ára.  A nagyobb, L-es méretet választottam, és „teszteltem” otthon.  Miután kivettem a dobozból, az volt az első gondolatom, hogy „ nincs az a büdös élet, hogy EZ ODA beférjen, és ne érezzem.”

biointimom.jpg

Én ezt a típust próbáltam ki.

Szintén nem segített, hogy miközben a konyhai fény alatt nézegettem a kis műanyagot, a férjem elment mellettem, és megkérdezte, hogy milyen gyógyszert veszek be, aminek ilyen hülye adagolója van.

A dobozban volt még egy kis csomag törlőkendő is, amit nem igazán értettem, mivel a műanyagba csomagolt törlőkendő nem a legkörnyezetbarátabb megoldás, ráadásul, ha van a közeledben meleg víz, akkor igazán szükség sincs rá, sőt, már lehet kapni kehelysterilizáló tojásokat is. A kezdeti bizonytalanság után az útmutatást követve forró vízben kifőztem a kis szilikonbigyót, és követve a rajzos leírást, a tettek mezejére léptem.

Nyugi, nem fogok belemenni a részletekbe, de egy biztos: éreztem, hogy ott a kehely, sőt, bevallom őszintén, zavart is. Főleg, mikor leültem. A kehely végén egyébként van egy hosszúkás műanyag, ami arra szolgál, hogy könnyebben ki tud venni, ezt ollóval rövidebbre vághatod, ha ülés közben zavar.  Nekem ez sem segített. Miközben tettem-vettem otthon, és próbáltam szokni az érzést, csak arra tudtam gondolni, hogy valamit tuti rosszul csinálok.

Egy ismerősöm, a 32 éves Letícia szavai jutott eszembe, aki azt mesélte, neki a kehely egy megváltás volt a sok macera után. 30 évesen kezdte el használni, és szerinte amellett, hogy anyagilag is megérte, először érezte magam mindig biztonságban, mert tudta, hogy nem kell aggódnia az átázás miatt, és kényelmesebbnek is találta a kelyhet, mint a tampont..

Mivel Letícia és Szilvi szerint is kell adni némi időt annak, hogy megszokjam a kelyhet, másnap és harmadnap is nekifutottam - mindketten azt javasolták, hogy többféle kelyhet próbáljak ki, hátha csak a típus nem passzolt. Ráadásul Szilvi még arról is felvilágosított, hogy a drogériában kapható termékek közül kevés készül 100% orvosi szilikonból, ami azért fontos, hogy ne tudjanak a kelyhen megtelepedni a baktériumok.

Igaz, hogy napról-napra tényleg könnyebben ment a felhelyezés, de továbbra is éreztem, hogy ott van, később pedig, ahogy a napok múltak, „esemény híján” a kehelynek nem jutott több szerep. Viszont úgy gondolom, hogy senki sem a saját maga ellensége, és nem lehet véletlen, hogy nők hada rajong a cuccért. Szóval, még ha most nem is sikerült örök barátságot kötnöm az intimkehellyel, lehet, hogy még egyszer nekifutok, és megfogadva Szilvi tanácsát egy másik, patikában kapható típussal is megpróbálkozom - mondjuk egy szűk hónap múlva.