A Facebookon is közzétett videóban a kísérleti alanyoktól azt kérik, hogy vegyenek egy-egy krékert, amit aztán ugyanabban a pillanatban kezdenek el rágni de nem nyelnek le, és mindannyian jelezzék, amikor elkezdik érezni az édes ízt.

Oké, gondoltam, ezt eddig én is meg tudom csinálni, volt is itthon sós ropogtatnivalóm, és még arra is emlékeztem, hogy gyerekkoromban sokat szórakoztunk az unokatesóimmal azon, hogy ha sokáig rágod a kenyeret, akkor idővel édes lesz az íze. (Jó, falun nőttünk fel, ilyen játékaink voltak, na…)

A videóban szereplők különböző időpontokban kezdték el érezni az édes ízt, amire a műsorvezető azt a magyarázatot adta, hogy más-más mértékben van jelen a szájukban az amiláz enzim, ami a cukrok lebontásáért felel.

Ha valaki 30 másodpercen belül elkezdi érezni az édes ízt, akkor nagy mennyiségben van jelen ez az enzim, ami azt jelzi, hogy valószínűleg a teste is nagyon könnyen elbánik a szénhidrátokkal. Ha 30 másodperc után érzi valaki az íz változását, akkor valószínűleg nagyobb hajlamot mutat arra is, hogy súlyt szedjen fel a szénhidrátoktól, aki pedig egyáltalán nem érzi az íz változását, annak valószínűleg a szénhidrátok lebontása is gondot okoz, és nagyon oda kell figyelniük rá, hogy mennyit esznek belőle.

Nem volt hátra, mint előre: elkezdtem ropogtatni a kekszemet, elindítottam a stopperemet, és valóban 20 másodperc környékén már kezdtem érezni az édes íz megjelenését – ami annyiból alátámasztja a kísérlet működését, hogy én speciel tényleg nem vagyok hízékony alkat, szóval hasonló eredményre számítottam.

A kiegyensúlyozott táplálkozást és az egészséges étrendet persze nem lehet egy egy perces tesztre alapozni, de érdekesnek mindenképpen érdekes kipróbálni, hogy nálad mit jelez a kréker.