Ezekkel a trükkökkel vettem rá magam a több mozgásra

Állatok iránt érzett felelősség 

Már kisgyerekkorom óta lovagolok, így a szabadban töltött aktív idő mindig is az életem részét képezte - ma pedig már három lovat gondozok-nevelek és lovagolok nap mint nap, úgyhogy nem kérdés, hogy felvegyem-e a sportcuccom, és kimenjek-e a lovardába, hiszen három életért vagyok folyamatosan felelős. Ezt nem azért mondom, hogy most azonnal nevezz be egy lóra, ha aktívabb mindennapokat akarsz, egy kutya is bőven elég (sőt még sok is tud lenni) – ha minden nap szembesülsz azzal, hogy mennyire vágyik egy kis mozgásra, tuti nem fogod ellustulni még a legkeményebb vasárnap délutánokat sem.

Persze ne csak és kizárólag emiatt dönts úgy, hogy örökbe fogadsz egy kutyát, de azért bevallhatjuk, hogy sokat nyom a latba: én például még egy brutális másnap miatt sem mondom le az edzéseimet, hiszen a lovak várnak rám, de ha futó lennék, valószínűleg már jó párszor elsunnyogtam volna a mozgást, amikor túl fáradt voltam... Ez a típusú felelősség persze nem való mindenkinek, de aki alkalmas rá, annak nagyon fel tudja dobni az életét - ha úgy érzed, képes vagy rá, vágj bele! 

Koránkelés 

Alapvetően szerencsés típusnak mondhatom magam, mert imádok korán kelni – nekem a világ egyik legszuperebb érzése, amikor még sötétben szürcsölhetem el a kávémat, és tudom, mennyi minden fog még beleférni a napba. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem alszom el és kelek iszonyatos nyomottsággal a fejemen (ha későn fekszem le, az egyszerűen megvisel), de amikor csak tudok, igyekszem korán elkezdeni a napot. Ennek köszönhetően a sportrutinom is beállt - nálam nem igazán játszik az esti futás vagy mozgás, egyszerűen ellustulok addigra, úgyhogy reggel szeretem letudni az edzést, és felpörgetni magam még a nap előtt. Ha te is így érzel, próbálj meg korábban felkelni, és még munka előtt beiktatni a mozgást a napodba – ha viszont éjszakai bagoly vagy, meg ne próbáld, mert csak katasztrófa lesz a vége. Nem kell mindenkinek ugyanakkor edzenie, nincsenek erre fix szabályok - csak találd meg azt a pontot a napodban, amikor tényleg jólesik a mozgás, és akkor ess neki mindig! 

Házimunka 

Mindig is utáltam takarítani, de a rendet meg a tisztaságot, na, azt bezzeg szeretem! Erre meg nincs más megoldás, mint megcsinálni, nem vagyok az a feladatait a kezéből kiadó típus. De mióta úgy fogom fel a dolgot, hogy lecsípek egy kicsit az aznapi edzésemből (vagy ellustulom), mert tudom, hogy több órányi kőkemény hajolgatás, pucolás, porszívózás, törölgetés és sikálás vár rám, már nem olyan nehéz rávennem magam... Egy kis zenével pedig egyenesen szórakoztató. Szóljon heti egy edzésed neked is a lakás rendbeszedéséről, szerintem imádni fogod - én már tényleg várom ezeket a napokat! 

Nem kell maratonistának lenni 

Iszonyú sokszor megpróbálkoztam a futással, és megszámolhatatlanul sok edzéstervet letöltöttem már az évek során, de sose jutottam el odáig, hogy futóversenyeken vegyek részt, maximum kiégtem - jó sok idő után pedig rájöttem, miért van ez. Ezt is egy teljesítendő, kötelező feladattá tettem magamnak, mert rögeszmém úgy állni a dolgokhoz, hogy ‘ha már csinálom, csináljam én a legjobban a világon’. Rá kellett jönnöm, hogy ez így, ebben a formában nem működik - mióta nem akarok maratont futni, és megmutatni, hogy nekem még ez is mennyire megy, azóta pedig sokkal könnyebben veszem rá magam, sőt élvezem is. Mert arról szól, amiről szólnia kell: a mozgásról és a szórakozásról. 

Paramount Pictures

Nem(csak) a hatórás edzés a jó edzés 

Akármilyen hülyén hangzik, én tényleg mindig úgy edzettem, hogy jól kicsináltam magam, aztán a terem közelébe se mentem egy jó darabig - jó szokásom szerint előjött belőlem a maximalista. Mai napig egyébként nehéz megállnom, hogy ha már rajtam a futócipő, ne addig menjek, amíg teljesen ki nem borulok, inkább csak addig, amíg még jólesik. De szerencsére már látom, mi az a mennyiség, ami kiéget, és mi az, ami még csak motivál - a kettő egyébként közelebb van egymáshoz, mint gondolnád!

Ha szeretnéd te is eltalálni a jó edzés hosszát, azt javaslom, beszélj egy edzővel, vagy első körben csak figyeld magad közben: mikor jön el a pont, amikor már kicsit sem élvezed? Az sem gáz, ha az ötödik percnél - akkor szépen hagyd abba! Irtó lassan lehet a tűréshatárt mozgatni, és ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg... Viszont érdemes így haladni, mert a kiégés ezzel szemben pedig észrevehetetlenül gyorsan kap el - és akkor kezdheted az egészet elölről...