Miután sikerült nyaktörés és bokaficam nélkül túlélnem a hátrafele futást (ne túlozzunk, kocogást), ideje volt a következő tesztelésnek. Ismét nem csalódtam az internetben, elég ha bepötyögöd, hogy „stupid”, meg „workout” és a legnagyobb bajod az lesz, hogy a bőség zavarában nem tudod, mire klikkelj elsőként. Ne kérdezd miért, számomra is megmagyarázhatatlan, de nekem Barbie 30 perces aerobic ugrabugrájára esett a választásom.

Mielőtt pedig belevágnék a mesélésbe, be kell vallanom valamit: felületes voltam és úgy tettem ígéretet erre a tesztelésre, hogy telefonról néztem csak meg részeket a videóból. Hiba volt. 

Hiszen mikor tévére kinagyítva vigyorgott rám az edzőlány, leesett: ezt a videót tiniknek, sőt, kislányoknak forgatták. Bár a becsület azt diktálta, hogy most már toljam végig a fél órát, én ilyen nyomorultul öregnek még nem éreztem magam sosem. Viszont az ígéret szép szó, úgyhogy #kámonbárbilecgópárti.

A videó elején maga Barbie üdvözölt és buzdított, én pedig gyorsan elfojtottam az érzést, hogy ez baromi kellemetlen. Felhúztam inkább a tornacipőmet és kicsit átrendezve a nappalit, tettre kész voltam. Mivel a szettem nem egyezett a videó alaphangulatával (értsd, feketében voltam pink feszülős dresszek helyett), loptam a gyerektől rózsaszín hajgumit, hogy ne úgy nézzek ki, mint Marilyn Manson a vasárnapi misén. De még így is azt éreztem, legszívesebben nyakon vágnám Barbie-t egy szívlapáttal, olyan idegesítően boldog, ráadásul pont edzés közben, ami nekem igazi WTF kategória. Nem vagyok egy denevéreket otthon fésülgető emos csaj, de már a tizedik percben kicsit lejjebb halkítottam a tévét. Főleg, mikor először meghallottam Barbie háttérhangját, amint arról győzköd, mennyire csodálatosan nézek ki. 

Maga az edzés egyébként inkább mondható bemelegítésnek vagy egy jó kis átmozgatásnak, sőt, ha súlyzókkal a kezedben, becsülettel csinálod, még el is lehet fáradni. De gondolom nem is az a célja, hogy a 9 éves kislányokat pattintsanak ki a strandszezonra.

Egy biztos: mondhat bármit évek óta a sajtósa, Barbie tuti hogy előbb köszönheti a jó alakját a sebészkésnek, mint ennek a kis edzésnek.

Ám, mint aznap este kiderült, ez a mozgásforma arra viszont szuper, hogy az ember lánya bevágódjon a saját a négyévesénél és együtt tornázzon vele. Úgyhogy a nap végén azon kaptam magam, hogy elmondhattam: kétszer is Barbieval gyúrtam. A kalóriák égetése után pedig, a „nagyon boldog vagyok hogy ott lehetek” visongás helyett inkább lefürödtem és ittam egy kávét. Feketén. Black Sabbathot hallgatva, hogy visszaálljon a világ rendje.