Vegán csirkemellcsíkok grapefruithéjból? Kipróbáltam!

A recepttel először egyébként a Tasty oldalán találkoztam és némi kutatómunka után tudatosult bennem: hogy a vegán csirkemellcsíkok grapefruithéjból egy valóban létező recept. (Arról persze lehetne vitatkozni, hogy miért hívják vegán csirkecsíkoknak, de erre hátha választ kapok a cikk megjelenése után.)

A recept hozzávalói: egy grapefruit, almaecet, húsleveslé (kockából, semmiképp se valódi húsból készült alapléből), egy gerezd fokhagyma, vegán majonéz, egy kis zsemlemorzsa és étolaj. Mivel nem szeretek pazarolni, ezért akkorra időzítettem a rántott grapefruit tesztelésemet, amikor sima rántott csirkét is akartam sütni, így nem volt olyan alapanyag, amit csak „a vicc kedvéért” kellett felhasználnom. 

De vágjunk is a grapefriut közepébe, és kezdjük azzal, hogy ez a recept marha macerás!

Mivel nem konkrétan a gyümölcs héjára, hanem az alatta található fehér részre van szükség, ezért először meg kellett hámoznom a grapefruitot és kikaparnom a belsejét. (Mivel magára a gyümölcs húsára nem volt szükség, ezért azt gyorsan kifacsartam és megittam.)

A héjakat, miután kicsit bevagdostam, hogy ne kunkorodjanak fel, egy percre almaecetbe áztattam. Ez a lépés elvileg arra szolgál, hogy elvegye a kesernyés ízt, bár az én tapasztalatom az volt, hogy ez baromira nem tűnt el, ellenben kapott egy kis ecetes bukét. Ezután egy órára még húsleves lébe kellett áztatni a már ecetszagú csíkokat.

Miután kellően átáztak és megpuhultak, egy papírtörlővel szárazra töröltem őket, „az íze kedvéért” pedig mindkét oldalukat átdörzsöltem egy gerezd fokhagymával.

Pikk-pakk közel másfél óra előkészület után jöhetett is a panírozás. 

Vegán recept lévén, tojás helyett vegán majonézzel kellett őket bekenni és úgy rájuk nyomkodni a zsemlemorzsát. (Ha vega vagy és úgy érzed, hogy tojással majd biztos jó lesz, hidd el, nem ezen a lépésen múlik a siker.) Nagyjából négy perc is elég volt a csíkoknak a forró serpenyőben ahhoz, hogy a rántott ecetes szag egy életre beigya magát a falakba aranybarnára süljenek.

Ránézésre pedig, leszámítva a kis beirdalásokat, tényleg úgy nézett ki, mintha rántott csirkemell lenne. Ízre pedig? Pont olyan volt, amilyennek egy ecetben és húslevesben áztatott, majonézzel lekent rántott grapefruithéjnak kell lennie. Na, azt nagyon hozta. Szóval erre biztos nem fogjuk lecserélni az igazi csirkemellcsíkokat. Ám, mint írtam, szerencsére nem ez volt életem első találkozása vegán étellel, így a történet sem úgy végződik, hogy "megpróbáltam, de nem az én világom". Inkább, ha van jól bevált vegán recepted, küldd el nekem, szívesen kipróbálnám!