Nem vagyok az a típus, aki órákon át relaxál uborkakarikákkal az arcán a fürdőkádban. Törődni viszont én is próbálok a bőrömmel, úgyhogy a drogériákban kapható arcmaszkokból mindig betárazok.A csapból is az folyik, hogy nincs jobb a természetességnél, rogyásig van a net házilag kikeverhető maszkok receptjeivel. Én viszont szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy lehet –e olyan eredményt elérni egy ilyen kotyvalékkal, mint egy bolti verzióval.

Végül győzött a kíváncsiságom, és úgy döntöttem, adok a dolognak egy esélyt. Úgy okoskodtam, hogy ha semmi mesterséges adalék nincs a keverékben, csak olyasmi, amit meg is eszem, a bőrömnek sem árthat.

Fontos szempont volt még, hogy a maszkot ki tudjam keverni olyan alapanyagokból, amikhez nem kell a város másik végében lévő bioboltig elzarándokolnom. Ahhoz, hogy a házi keverék megkössön, és lehúzható legyen, vagy konyhai zselatint, vagy agar agar port ajánlottak az útmutatók. Az agar agarról (aminek semmi köze a sovány, gyors kutyákhoz) én most hallottam először, pedig úgy tűnik, nem annyira extra cucc, mert a piacunk melletti egészség-boltban is lehetett kapni, 1800 forintért vettem egy kisebb zacskóval, ezen kívül minden mást a konyhámból szedtem össze. A netes receptek szerint mehet a keverékbe tej, citrom, narancs, uborka, gránátalma, zöldtea, fekete tea, vagy akár aktív szén is.  Az arcra pakolt uborkakarikák klasszikusnak számítanak, a citromról azt olvastam, hogy frissíti a bőrt, mi baj lehet? Bónuszként találtam egy kis üveg levendulaolajat, úgyhogy úgy döntöttem, ebből is nyomatok egy kicsit a házi keverékemhez.

Egy kis lábosban két pohár vizet forraltam és beletettem egy filter zöldteát. Miután felforrt, belekevertem két evőkanál agar agar port. Itt szembesültem az első netes kamuval: egy pillanat alatt gyurma-keménnyé ugrott össze a lötty.

Töltöttem rá még egy kis langyos vizet, kevertem ezerrel - a kanálon megint megkötött az anyag. Még egy kevés langyos víz, egy kis uborkalé és citromlé hozzáadása után végre kenhető lett a massza. Egy csepp levendulával turbóztam rajta egy kicsit. Közben legalább ki is hűlt – ez fontos mozzanat, te se hagyd ki, ha nem akarsz az ügyeleten kikötni. A trutyit a legvastagabb sminkes ecsetemmel kentem fel, aminek egyébként nem lett semmi baja, utána simán ki tudtam mosni belőle a szmötyit.

meretezettarcmaszk2.jpg

A massza amúgy minden, csak nem habkönnyű. Egyenletesen nem lehetett felmázolni, ezt el is engedtem, arra próbáltam figyelni, hogy mindenhová jusson belőle.A citrom-levendula-uborka trió illata hozta a házi wellness-feelinget, perc perc után pedig éreztem, hogy a maszk „működik”, és intenzívebben húzza össze a bőrömet mint bármelyik bolti cucc. 20 perc alatt száradt meg, de sajnos a maszklehúzás öröme elmaradt. Nem jött le egyben a cucc, de legalább nem is ragadt rám levakarhatatlanul. Egy langyos vizes arcmosás után izgatottan álltam a tükör elé, hogy megnézzem a „kísérlet” eredményét.

Tény, hogy külalakra maximum egy jóindulatú kettest tudnék adni ennek a maszknak, viszont a bőröm olyan puha lett, mint a babapopsi – puha,selymes, feszes.

Miután magamhoz tértem a meglepetéstől, megszállottan hívogatni kezdtem a barátnőimet, hogy azonnal próbálják ki ők is, mert annyira menő. Én voltam a legjobban megdöbbenve, hogy egy házi maszkhoz nem sokkal kell több dolog, mint a reggelimhez, mégis működik. A végére egy jó tanács: ha kipróbálod, az arcodról lehúzott darabokat ne tunkold a lefolyóba, és ne is húzd le a vécén, különben hívhatod a vízvezetékszerelőt.