Igazából azon akadtam ki, amin már életemben kábé negyvenkétezerszer felhúztam magam, mégsem tudom elengedni, mert érintett vagyok a témában. Szépségblogok ezrei közölnek nap mint nap tucatnyi különböző cikket, videót az egészséges bőrről és arról, hogyan érhetjük el azt. Stockfotók millióin virítanak a patyolattiszta, már-már hihetetlenül makulátlan arcú lányok. Ha beírod a Google-ba, hogy ‘healthy skin’, találd ki, mit dob ki a kereső: hát nyilván nem aknés csajokat. 

Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam már egy mondatban az egészséges és a mitesszermentes jelzőt a bőrre alkalmazva, ráadásul egymás szinonimájaként, amitől őszintén szólva a falnak megyek. Persze, ha nincs semmi hiba az arcodon, valószínűleg tényleg egészséges a bőröd, de ez a kijelentés rögtön magában hordozza azt is: ha van néhány pattanásod, akkor már nem az. Ha elmondom valakinek, hogy amúgy tök jó az alapozóm, de sajnos nem vagyok alatta hibátlan, megkérdezi, mit csinálok rosszul – esetleg dohányzom? Vagy sok alkoholt iszom? Vagy beteg vagyok? Vagy egészségtelenül kajálok? Hiszen biztosan van oka... 

Hadd mondjak el valamit: nincs. Illetve valahol mélyen még hiszem, hogy van, de ez még vizsgálgatás alatt áll (endokrinológusról endokrinológusra járok a problémámmal, mert nyilván én is szeretnék már babapopsikat megszégyenítő arcbőrrel virítani). Viszont rengeteg vérvételen, hormonvizsgálaton, egészségügyi tanácsadáson és miegyeben vagyok már túl, és elmondhatom: tök egészségesen élek, jók a leleteim, mégsem szép a bőröm. Akkor ez most azt jelenti, hogy én úgy általában egészséges vagyok, a bőröm meg nem az? Az elég fura lenne... 

Volt már doki, aki krémeket írt fel; volt, aki valami brutális gyógyszert ajánlott, aminek a szedése közben májfunkció-ellenőrzésre kellett volna járnom; volt, aki azt mondta, a genetika az oka, és most ahhoz járok, aki végre a mélyére akar menni a dolgoknak, ezért kért még kismilliónyi vizsgálatot. De amúgy az általános és hormonális eredményeim nem mutatnak elváltozást, az étkezésem már rengeteg ideje kiegyensúlyozott, sportolok, sőt a tejtermékekről és a húsról is lemondtam az elmúlt egy-két hónapban, hogy végre kiderítsem, történhet-e valami, ha még ezt is megteszem. Egyelőre nem történt.

Persze kipróbáltam a létező összes menő diétát, amit pattanásokra írtak fel, de semmi. A nagykönyvnek megfelelően tisztítom az arcom, de semmi. Szedem a cinket, és semmi. Kozmetikushoz járok, és semmi – akkor erre mit mondana az, akinek az az ars poeticája, hogy a szép és makulátlan bőr az egészséges bőr?  

És biztos nem csak én gondolom így: biztos, hogy rengeteg sorstársam van, akik szarul érzik magukat, ha alapozó nélkül mennek ki az utcára, mert rögtön megkapják az 'igénytelen' és az 'egészségtelen' bélyeget. Egyszer, ha megtalálom a tökéletes és hosszútávú megoldást (persze ideig-óráig nekem is bejött a hámlasztás, a brutálisan szárító termékek meg a napfény, de ez mit sem jelent), esküszöm, leírom majd. Addig pedig könyörgöm, tartózkodjunk attól a kijelentéstől, hogy a tiszta arcbőr az egészséges, a pattanásos meg a beteg. Mert nem. Én például így vagyok egészséges. 

Borítóképek: https://www.instagram.com/mypaleskinblog/