Mióta gyerekem van, próbálok figyelni rá: ha szabályokat írok elő a lányomnak, ne az legyen a fő érv, hogy „nekem azért szabad, mert felnőtt vagyok, és kész!” Viszont ez a nevelési elv a smink-kérdésnél mindig kudarcot vall. Kezdődött az egész azzal, hogy meglátott sminkelés közben, és naná, hogy elvarázsolta a sok csillogó tégely, színes rúzs, valamint az, hogy én naponta használom őket.

Pár vicces fotó kedvéért engedtem is neki, hogy kirúzsozza magát (fülig) viszont, miután ebből rendszert akart csinálni, elkoboztam tőle a sajátjaimat, és megnéztem, lehet-e kapni gyerekeknek való (elsősorban gyerekbőrbarát) helyettesítőket. És a választéktól leesett az állam. A körömlakkoktól kezdve a csillogó, Disney-királylányos parfümökig, egészen a többárnyalatú szemhéjpúder-szettig már minden kapható, amire egy hasonló négyéves vágyhat.

Miután beszereztem a körömlakkot és egy kisebb palettás szem- és szájfestékes dobozt, jött az első arculcsapás: ovi előtt ő is ki akarta magát festeni, hogy szebb legyen.

Igen, ezt mondta. Hogy szebb legyen. Hajtogathattam én, hogy ő így is gyönyörű, viszont „sajnos” volt olyan talpraesett, hogy így vágjon vissza: "akkor te se sminkelj!" Nagyon kattogott az agyam,hogy hogyan magyarázzam el: míg ő természetesen szép, addig az én arcomon ott vannak a kialvatlanság, az évek és fáradtság a nyomai. És én igenis szebbnek látom magam sminkelés után. És valahol itt hangzott el tőlem, hogy „majd, ha nagy leszel, neked is lehet!”

Azt a frappáns mindenemet! Nem mondom, hogy Vekerdy vállon veregetne ezért az érvelésért, de abban a pillanatban ennyire futotta. Az viszont még mindig zavar, hogy szebb akar lenni. Ezt ugyanis tuti tőlem hallotta - magamra vonatkoztatva. És bár szeretném, hogy öntudatos legyen és merjen kísérletezni a külsejével, annyira utálom a gondolatot, hogy mindezt azért tenné, mert nem szereti, amit a tükörben lát!

És tudom, hogy ő már az a generáció, akinek természetes, hogy a barátnőivel a monitort körbeülve fogja leutánozni a legmenőbb influencer tusvonalát, mégis azt szeretném, hogy filterek nélkül is merjen szelfizni.

Szóval elkezdtem figyelni rá, hogy sminkelés közben ne szörnyülködjek azon, hogy hogy néz már ki a fejem. Egy kis tudatosságot bőven megér, hogy ne gondolja magáról a gyerekem, hogy festék nélkül nem lehet szép. És felnőttként ne kezdjen el majd szorongani, ha úgy fut össze egy ismerőssel, hogy nincs a szeme alatt korrektor. Mert én sajnos néha ezt teszem  - de, mint minden szülőnek, nekem is az a célom, hogy neki még szebb, boldogabb, sikeresebb, önbizalommal telibb, kiegyensúlyozottabb élete legyen, mint nekem. Szóval, Kedves Télapó! Szeretnék kérni a kislányomnak egy aranyhajas rúzst, hozzá passzoló körömlakkal - és  kicsivel több önbizalmat, mint amennyi nekem van!