A kókuszvízben az állaga miatt is kezdtem el reménykedni: mivel ez „csak” víz, más ápolókkal ellentétben nem tapad rá hajszálakra és nem nehezíti el a hajat, mégis megadja neki a szükséges tápanyagokat. A kókuszban sok a vas és a K-vitamin, van benne laurinsav, ezekről mind azt állítják, hogy jót tesznek a hajnak, szóval rohantam is az első drogériába a csodafolyadékért. 

Natúr változatot vettem, semmi ízesítés, nehogy ezen múljon a siker. A megszokott samponommal és balzsamommal hajat mostam, mosás után áttöröltem a hajam, megfésültem, és a még nedves hajamra egyszerűen ráöntöttem a kókuszvizet. A félhosszú tincseimre a 330 milis víz bőven elég volt, ez a boltban 550 forintba került. Kicsit zsonglőrködni kellett, hogy minél több maradjon a fejemen és ne folyjon le: az vált be, hogy a leöntött hajamat óvatosan összefogtam és a fejem tetején egy kontyban hagytam pár percig, hogy minél tovább ázhasson a csodavízben. Utána nem szárítottam meg, csak kicsit megtöröltem, hogy ne csepegjen semmi a ruhámra. 

Aztán megtörtént a CSODA. Lehet, ez most túlzásnak hangzik, de ha valaki annyit szív a hajával, mint én, akkor erre nincs jobb szó.

Miután magától megszáradt a hajam, a legerősebb fürdőszobai világításnál vettem szemügyre az eredményt. Szépen fénylett, a teteje nem lapult le, és alul sem úgy nézett, ki, mint egy kiselejtezett tollseprű. Gyönyörűen hullámos volt, tapintásra selymes. Azt láttam a tükörben, amiről legtöbbször csak álmodozni szoktam. Mondhatnám, hogy túl szép, hogy igaz legyen – és nem is sokáig maradt az. A következő hajmosásnál, amikor csak sampont és balzsamot használtam, a kókuszvíz kiváltotta fénynek és puhaságnak már nyoma sem maradt. Anyagilag elég húzós lenne kétnaponta kókuszvízben áztatnom a fejem, de az eredményt látva biztos, hogy alkalmanként használni fogom.