Szerencsém volt, öt fodrászként dolgozó ismerősöm is örömmel vállalkozott rá, hogy megossza velem a maradandó élményeit, amit a legfurcsább vendégek okoztak nekik. Ráadásul a szórás is elég nagy volt, így férfi és női, valamint vidéki és belvárosi üzletben megforduló kliensek történeteit is meghallgathattam. Természetesen a neveket nem árulták el, és én sem fogom a fodrászokat megnevezni, úgyhogy nyugi, ha magadra ismersz, a titkod akkor is köztünk marad.

A vendég, aki  megbánta, hogy Hupikék törpike lett

„Kezdő fodrászként dolgoztam, amikor egy reggel bejött a szalonba egy lány, akin látszott, hogy kicsit el van varázsolva. Az már igazán gyanús volt, amikor kivette a kezemből a fésűt, és fél órán keresztül mosolyogva fésülgette a haját. Ma már tudom, hogy ilyenkor nemet kell mondanom, de kezdőként nem mertem ellenkezni, mikor bedobta, hogy mennyire szuper lenne, ha kékre festeném a haját. A végeredmény az a fajta királykék lett, amit Törpilla is megirigyelne. A lány imádta a végeredményt, boldogan kiszökdécselt az üzletből. Másnap viszont visszajött, hogy azonnal kezdjek valamit a hajával, ugyanis -saját bevallása szerint - mikorra elmúlt a vicces cigi hatása, rájött, hogy ez a kék mégsem volt egy nagy ötlet.”

A vendég, aki azt kérte, hogy cirmosítsák be a haját

„Évek óta egy jól menő pesti fodrászatban dolgoztam, ahol azt hittem, hogy már nem érhet meglepetés. Egy nap aztán bejött hozzám egy hölgy, aki azt kérte, hogy „cirmosítsam be” a haját. Háromszor is visszakérdeztem, hogy mit szeretne, de ő csak egyre hangosabban és tagoltabban mondta, hogy CÍR-MO-SÍ-TÁST szeretne. Hosszabb beszélgetés után sikerült megfejteni, hogy melírcsíkokat szeretne a hajába.”

A vendég, aki csak egy kis törődésre vágyott

„Volt egyszer egy férfi vendégem, aki mindig kifejezetten hozzám járt, mivel szerinte az én körmeim »masszírozásra és vakargatásra teremtettek«. Minél régebb óta járt hozzám, annál hosszabb ideig tartó fejmasszázsokat kért. Amikor azt kérte, hogy a körmeimmel csak úgy cirógassam a tarkóját és a füle környékét is, könnyes búcsút vettem tőle.”

A vendég, aki plátói szerelembe esett a fodrászával

„Volt egy vendégem, aki nagyon sűrűn járt hozzám, de mint kiderült csak azért, mert hasonlítottam a volt férjére, sőt még a nevünk is ugyanaz volt. Kis idő után megkért, hogy ha lehetne, ő csak bejönne a szalonba, és nézne engem. Ezek után napi egyszer megjelent, és fülig érő szájjal negyed órát bámult engem, ahányszor pedig elmentem mellette, mindig odasúgott valami apró bókot. Mikor másik szalonba mentem dolgozni, oda is követett, később viszont ő költözött másik városba, és azóta nem láttam. A bókok szinte már hiányoztak.”

A vendég, akinek nem sikerült összetáncolni a hajvágás árát

„Egyszer bejött hozzánk egy középkorú nő, hogy szeretne festetni és vágatni is. Miután átdumáltuk, hogy milyen legyen a haja színe és formája, közölte, hogy éppen nincs nála pénz, de a szalontól nem messze van egy forgalmas tér, oda kimenne táncolni, és amikor összegyűlik a pénz, jönne vissza. Nem lehetett túl népszerű a performansz, mivel többet nem láttuk."

A vendég, akinek TÉNYLEG nagyon sürgős

„Egyik reggel az egyik vendégem őrjöngve hívott telefonon, hogy neki azonnal kell egy időpont. Mikor mondtam, hogy pár napot várnia kell, teljesen kiakadt, hogy éjjel leégett a családi házuk és mivel ő tiszta ideg, hogy mi lesz az otthonával, férjével, és gyerekével, azonnal meg kell csináltatnia a haját.”

A vendég, akinek az együttérzéstől rögtön új frizurára volt szüksége

„2011-ben, a norvégiai tömeggyilkosság másnapján felhívott az egyik vendégem. Azt mondta, neki most azonnal kell egy időpont, mert én el sem tudom képzelni, hogy őt mennyire megviselte a mészárlás, és hogy ő min ment keresztül, és semmi nem érdekli, csak hogy a haja minél hamarabb rendbe legyen téve. Mindezt őrjöngve. Persze nem volt jelen a mészárlásnál, csak ott volt a városban, ahonnan éppen hazafelé tartott.”