Pisilned kell.

Mindegy, hogy most voltál kint, mindegy, hogy három napja nem vettél magadhoz vizet és a nagyobb folyadéktartalmú gyümölcsöktől is tartózkodtál erre a pillanatra készülve, akkor is, abban a pillanatban, ahogy az utolsó körmödet kifestetted: pisilni kell.

Viszket az orrod.

Először nem veszel róla tudomást. Aztán megpróbálod megvakarni a tenyereddel. Aztán megint megpróbálsz nem tudomást venni róla. Aztán megvakarod, és csak bízol benne, hogy nem manikűrözöd ki az orrod hegyét is.

Vagy tönkreteszed a körmeidet, vagy nem veszel cipőt.

Én tényleg igyekszem eleget várni a körmeim kifestése után, de amikor a barátaim már elkezdik a „KERESSÜK” feliratú képeimmel teleplakátolni a környéket, akkor mégis csak el szoktam már hagyni a lakást. Ha ehhez fel kell vennem a cipőmet, teljesen biztos, hogy a hüvelyujjamról egy vastag csíkban a zoknim sarkára kerül át a körömlakk, és úgy fogom érezni magamat, mint egy idióta. Ha meg a körömlakk megmentése érdekében nem veszek cipőt, és mezítláb megyek ki a házból… Hát, akkor úgyis fogok kinézni.

Megkívánsz egy csokit/joghurtot/zacskós levest/dobozos kólát.

Még az is tuti, hogy van is otthon. Nyalogathatod kívülről, ha nem lát senki.

Felhív valaki telefonon.

Ha akkor nem rontod el az egészet, amikor felveszed, majd beszélgetés közben fogod véletlenül összenyomni az ujjaidat.