Gyerekbarát körömlakkot teszteltünk a kislányommal
Sokan úgy gondolják, hogy bizonyos korig egy kislánynak semmi keresnivalója a sminkcuccok körül, míg másokat az sem zavar, ha egy vicces fotó kedvéért a gyerek egy fél rúzst elhasználva körbepingálja az arcát. Mivel ezt a kérdést én magam is lazábban kezelem, nálunk akár a körömlakkozás is simán belefér. Különösen azóta, hogy felfedeztem: már kaphatóak kifejezetten gyerekbarát verziók is.
Hiszek abban, hogy a gyerek nem azt csinálja, amit mondasz neki, hanem amit mutatsz, így nagyon nem lepett meg, amikor a lányom háromévesen már az arcmaszkjaimért és a rúzsaimért könyörgött. Én pedig, mint óriási puhányanya, mindig hamar engedtem is a kéréseknek. (Hogyne engedtem volna, amikor olyan irgalmatlanul édes, ahogy csücsörítés közben szemfestékkel pirosít?!)
Egy dolog viszont mindig is aggasztott: vajon az ő érzékeny bőrének nem árthat-e a smink?
Miután a játékboltok gyereksminkjei bőrbarát szempontból nem nyugtattak meg - pontosabban: hiányolom a termékekről a "bőrbarát" jelzőt és a leírást, hogy miért nem ártalmas a kisgyerekek bőrére a smink -,arra jutottam, hogy az a legbiztonságosabb, ha csak kifejezetten hipoallergén és természetes alapanyagokat tartalmazó kencékkel játszik.
Szerencsére, mint kiderült, a körömlakkok esetében könnyebb a helyzet és simán lehet belőlük gyerekbarát verziót találni, amiket úgy készítenek, hogy ne kelljen azon aggódnia a szülőknek, hogy a gyerekük bőre káros anyagokkal érintkezik. Így mikor megvásároltuk a Bo-Po márkájú lakkot (amit játékboltokban és nagyobb élelmiszerüzletekben is lehet kapni) izgatottan vártam, vajon tudja-e ugyanazt az élményt adni, mint a "felnőtt verziók".
Több színben kaphatók, de mivel a lányom a rózsaszínt tartja az egyedüli elfogadható árnyaltnak a világon, mi csak azt próbáltuk eddig. És bevallom, nálunk abszolút bevált, több szempontból is.
Először is, felkenés után a lakk pillanatok alatt megszárad, így nem kell ördögűzővé válnom és kikelve magamból kergetnem a gyereket a lakásban, mert a faltól kezdve a kanapé festékes lesz. (Mint, mikor a sima körömlakkal a saját körmömet festem ki.)
Másodszor, miután a lakk megszárad, könnyedén, egy mozdulattal le lehet húzni, és legtöbbször lejön úgy egyben, hogy nyoma sem marad a körmön. Ez amellett, hogy kényelmes megoldás még arra is jó, hogy nem a finom kis kezeit kell körömlakklemosóval dörzsölgetni. Ráadásul pont a könnyen lehúzható anyag miatt olyan az állaga, hogy festés közben nem folyik össze-vissza, így egy kis gyakorlással egész szépen lehet vele dolgozni. Felkenés után pedig nagyjából három napig is a helyén marad. Persze, ha neked is földet túró, kukacot kézzel kiásó gyereked van, akkor lehet, hogy csak fél napig tart a csoda.
Mielőtt pedig teljesen olyanná válnék, mint egy gyermekkörömlakk-értékesítő, aki a 'hónap dolgozója'-díjra hajt (esküszöm, hogy nem vagyok az), két apró negatívumot is mondanék.
Az egyik, hogy nekem az enyhén műanyagra hajazó illata nem jön be. A másik, ami talán másnál előnyt jelent, hogy amint víz éri a lakkot, elkezd lejönni. Nálunk például ezért kell fürdés előtt ÉS után is lakkozni. És igen, próbáltam meggyőzni már róla, hogy elég lenne csak fürdés után, de tudod hogy van ez...
Ám ezen apró kellemetlenségek ellenére jó dolognak tartom, hogy lakk területén van már gyerekbarát alternatíva azoknak, akik szívesen engedik a gyermekeiknek, hogy szépítkezőset játsszanak. (A Bo-Po mellett még a Snails nevű márkát dicsérte az egyik ismerősöm, de azt még nem próbáltam.) Bárcsak ugyanezt elmondhatnám a gyerekeknek árult sminkekről...