Mikor jutott először eszedbe, hogy környezettudatos divattal kapcsolatos blogot kellene indítanod?

- Két éve másoddiplomáztam a MOME Design- és Művészetmenedzsment szakán, ahol a szakdolgozatom Felelősségvállalás a divatban címmel született, szóval akkor már rendesen beleástam magam a témába. Germán Kinga és Cosovan Attila vezetésével írtam a diplomamunkám, és ők folyamatosan biztattak, hogy jó lenne a tévés tapasztalatom összekötni azzal, amit a MOME-n tanultam. Jó pár beszélgetős estet vezettem designerekkel, tervezőkkel, akiknek fontos volt a fenntarthatóság, és forgattam néhány riportot is a témában. De mivel a tévés munkáim folyamatosan elsodortak, kellett két év ahhoz, hogy összegyűjtsem a bátorságom, na meg minden szabadidőm, és elindítsam a Ruhastoryt. 

Próbálod a környezeted is "áttéríteni" a fenntarthatóbb életmódra, vagy inkább a csendesen példát mutatók közé tartozol?

- Semmiképp sem vagyok térítő, és nem hiszek a szélsőségekben sem. Nem égetem el egy sámán-rituálé közepette az évekkel ezelőtt vásárolt fast fashion ruháim, és a bőrdzsekim is hordom. Szóval milyen jogon is szólhatnék be bárkinek? A fenntartható életmódra áttérni egy hosszú, és rázós folyamat. Olyan, mint a műanyagmentes július. Azt hiszed, ez sima ügy lesz, aztán amikor az Anyukádtól kapsz egy adag friss fügét egy eldobható műanyag dobozban, akkor rájössz, hogy mégsem olyan könnyű. Mert nem fogok ráförmedni Anyukámra, aki tele szeretettel szedte a kertjében a gyümölcsöt, amit tudja, hogy imádok. De lehet, hogy kedvesen, viccesen jelzem, hogy „figyelj, Anyu, legközelebb hozom a dobozom, mert abba még több füge fér”!

Gyerekkorunk óta berögzült mozdulatokat, szokásokat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy tudatosabban éljünk.

Ez nálam is egy folyamat, egy kísérletezés, amihez most már van egy extra felületem, a blog, na meg az Instám. És ugye saját magam a mindennapokban. Sosem szerettem eltűnni a ruháimmal a tömegben, szóval gyakran megkapom a kérdést, hogy ezt a szoknyát, vagy azt a ruhát hol vettem.  És akkor ma már egy bővített mondatban válaszolok, amiben szerepel, hogy ez egy vintage darab, vagy a kedvenc magyar tervezőmtől van, aki odafigyel a fenntarthatóság szabályaira. Most készítek elő egy új tévéműsort, aminek a rendezője pont tegnap jegyezte meg, hogy milyen menő a levélmintás vizespalackom, honnan van? És ilyenkor úgy örülök, hisz teljesen mindegy, hogy ki melyik generációhoz tartozik, az információkat át lehet adni. Csak jól kell tálalni. Vonzó csomagolásban. Mint a kulacsomat, ami nagyon szép.

kornanita_belso2.jpg

Mi a legnagyobb álmod, célod a Ruhastory-val kapcsolatban?

- A Ruhastory célja, hogy szórakoztatva informáljon, és így minél több emberhez eljusson. Amikor az egyik videómban Hajós András a nagypapája köntösében és a biciklis usánkájában ülve gitározik, az szerintem vicces. De közben egy csomó fontos dolog is szóba kerül, ami a fenntartható életmódhoz kapcsolódik. És ha csak öt emberhez is eljut az a gondolat, amiről András beszél, hogy egyébként meg is lehet javítani egy táskát, ahelyett, hogy a kukába dobnánk, akkor én már boldog vagyok. Mert a javítás nem ciki! És persze szuper lenne, ha a magyar tervezőket is minél többen megismernék az oldalamon keresztül. Mert ha itthon vásárolsz, azzal már teszel valamit az etikus divatért, azért, hogy ne éhbérért dolgoztatott nők és gyerekek varrják a ruháid. Persze tudom, hogy ez sokszor megfizethetetlennek tűnik, de amikor Tomcsányi Dóri tervező a Ruhastory interjúban elmeséli, hogy ő egyébként imádja a vintage darabokat, és csodálatos kincseket talál a second hand boltokban 2000 Ft-ért, akkor megint csak kiderül, hogy a tudatos divat nem egy lehetetlen küldetés. Szóval az álmom, hogy minél több emberhez eljusson az a gondolat, hogy a fenntartható divat nem egyenlő a földszínű zsákruhával, és igenis lehet színesen, divatosan és egyedien öltözködni, (na meg élni) úgy, hogy odafigyelünk a bolygónkra. A környezettudatosság nem ciki, hanem menő és stílusos!

Hogy látod, a magyar emberek hol tartanak most az ökotudatosság terén?

- A környezetemben ez egyre fontosabb lesz. Az operatőr, akivel sokat forgatok, már évek óta cipeli magával a kulacsát, a családom, a barátnőim egyre gyakrabban kérdeznek tőlem a témában, és ők maguk is figyelik a fenntartható divattal kapcsolatos híreket, amiket automatikusan megosztanak velem. A baráti házaspárnak egy öko-gazdaságból érkezik a zöldség, amiből az indiai curryt főzik. Vagy a legjobb barátnőmnek a VI. kerület közepén van veteményese.

Szerintem kezdünk visszatérni sok szempontból ahhoz, ami a nagyszüleink idején volt. A gasztronómiában ez már évekkel ezelőtt begyűrűzött, tudjuk, hogy a kovásszal készült házi kenyér sokkal finomabb, mint a felfújt, „ipari” zsemle, vagy értjük, miért jobb bio ételeket enni. A divat terén viszont még gyerekcipőben járunk itthon.

De a MOME-ról szerencsére minden évben kerülnek ki olyan tervezők, akiknek ez fontos. És persze tisztában vagyok vele, hogy ez az én mikrokörnyezetem, ami korántsem fedi le az országot. De az, hogy ismert emberek is olyan ügyek mellé állnak, mint például a #plasticfreejuly, vagy hogy már sikk lett magyar tervező ruhájában pózolni egy-egy eseményen, az menő! És ők sokakat meg tudnak szólítani. Nem szabad, hogy a fenntarthatóság csak a belvárosban legyen ügy! De összességében én bizakodó vagyok. Minél több hír jelenik meg ebben a témában, annál könnyebben megy át az üzenet. A klímaváltozás pedig sajnos minden nap generál valamilyen hírt.

Ha valaki megkérdezné tőled, hogyan kezdjen hozzá a "zöldebb" élethez, mi lenne az első három tipp, amit adnál neki?

- Először is vásároljon kevesebbet! Gyűjtsön élményeket tárgyak helyett! Egy feliratos fast fashion pólóra, amit kétszer vesz fel, aztán kidob a kukába, biztosan nem fog 20 év múlva emlékezni. De mondjuk egy naplementés SUP-ozásra a barátaival lehet, hogy igen. A kettő nagyjából ugyanannyiba kerül. A sport amúgy is fenntartható, hisz a számtalan előnye mellett segít beleférni a régi ruháinkba. Helyi termékeket venni mindig jó választás. Itthon készülnek, az esetek többségében etikusan, normális körülmények között. Ez vonatkozik a ruhákra, kiegészítőkre, és persze az ételekre is. És ami szerintem még nagyon fontos, hogy legyen a ruháinknak története. Erről és egy csomó más környezettudatos tippről lehet olvasni és videókat nézni a Ruhastory blogon.