Liluland :: A szemüveg, a szeplő, a sötétebb bőr nem hiba!

Lilla a kislányának csinálta az első rebabát, mert a boltokban kaphatók őt személy szerint taszítják, és a gyermeki világtól nagyon távolinak érzi őket. Szerinte minden kislány szívesen kipróbálja a körömlakkot vagy szeret az anyukája körömcipőjébe bújni, de úgy érzi, nem kell alájuk direkt adni a lovat és már óvodás korban kisminkelt, magas sarkút és miniszoknyát viselő, csábos tekintetű babát adni a kezükbe.

Lilla azt mondja, a rebabával egy alternatívát szeretne nyújtani azoknak, akik elvből elzárkóznak a felnőttes arcúaktól.

Mivel minden gyermek egyedi, lélektelennek tartom, hogy a játékbabák ennyire futószalagon készülnek, hogy csak néhány típust gyártanak belőlük, és azok mind teljesen ugyanúgy néznek ki. Persze ez a játékgyárak munkája. Akinek rebabája van, az biztos lehet benne, hogy olyan babája senki másnak nincs, mert nem készül két ugyanolyan baba.

Lilla képmásbabákat is készít fénykép alapján, kértek már tőle szemüveges, szeplős, vörös hajú és Down-kóros babát is.

A képmás baba egy különleges és személyre szabott baba, több visszajelzés is érkezett már, hogy a gyermekek nagyon szeretik kicsi másukat. Egyféle társ, kisebb testvér szerepet tölthet be a gyermekek életében, akivel el lehet játszani az élményeket. A különleges testi adottságokkal rendelkező gyermekek pedig megnyugszanak, hogy a baba is hasonlóan néz ki, mint ők, nincsenek egyedül. A gyerekeket önmaguk elfogadására kell tanítani, és arra, hogy ezek nem szégyellnivaló dolgok. Ebben eszköz lehet egy baba is.

Huszár Márta pszichológus szerint a képmásbabák abban a fejlődési szakaszban jelenthetnek különös segítséget, amikor a gyerekek kezdik felfedezni saját „másságukat”, a többiekétől eltérő testi jegyeiket - akár betegség, akár származás, akár bármilyen más okból eredően.

Óvodás és kisiskolás korban a hasonulás a kortársakhoz az identitás alakulásának lényeges eleme, segíti a leválást a szülőkről, az önállósodást, kortárscsoportban való önmeghatározást is. Amikor ezt valami akadályozza, például egy testi jegy, akkor egy mindent megértő, ugyanazt átélő, teljesen elfogadó bababarát, a gyermekhez nagyon hasonló társ, óriási segítséget jelenthet a gyermek számára – mondja Márta.

Anyaotthonnak és pszichológusnak is készített már babát Lilla, így terápiás céllal is használják őket. A pszichológus szerint játék közben a gyerekek képzeletében életre kelnek a babák, és rajtuk keresztül élnek meg élethelyzeteket, élményeket, érzelmeket. Feldolgozzák például a veszekedést, az orvosnál tapasztaltakat, mesében látottakat, boldogságot, szomorúságot, a síró szülő vagy épp egy hajléktalan ember látványát is.

Babázás közben a gyerekek egyszerre kommunikálnak önmagukkal és a külvilággal, a babák képviselik saját személyiségük egy-egy részét (például azt, aki fél a kutyától, vagy aki mindig sír, amikor anya elmegy az oviból), ugyanakkor képviselik a megoldót is (aki bátorít, megvigasztal, segít). A megoldó általában szülői hang, vagy más, megbízható felnőtté.

A pszichológus szerint az, hogy mit tükröz, sugároz a játékbaba arca, erőteljesen hat a gyermek érzelmi fejlődésére. Márta a Rebaba weboldalán arról ír, hogy egy felnőtt sminkkel ellátott, csábításra-hódításra készült, kifestett női arc, egy gyerek aktuális érzelmeit (mondjuk a szorongását, szégyenét, titkos haragját, stb.) nem tudja tükrözni, inkább torzít. Ezzel szemben olyan impulzusokat küldhet, amelyeknek még nincs helye az aktuális fejlődési szakaszban: felnőtt női szerepekről, szexualitásról, felnőtt párkapcsolati vágyakról.

Ezek zavarba ejtőek a gyerekek számára - a gyerekek magányosak maradnak az ilyen babák mellett, mert azt a megértést, és elfogadást, amit egy igazi baba nyújthat, nem kapják meg. Ugyanakkor a gyermekarcú babák hasonlítanak a gyermeki világ valóságához, alkalmasak az érzelmeik befogadására, megértésére és visszatükrözésére.

Huszár Márta azt is hozzátette: nem minden gyermek babázik, akik viszont igen, azok számára fontos, hogy játékszereik segítőtársak lehessenek a világukban. A gyerekek ugyanis véresen komolyan élik meg gyermeklétük minden pillanatát, azt is, mikor ágy alatti szörnyektől félnek.

Egy baba mindig ott tud lenni velük, mikor a szülő épp nem, akkor is, és támogathatja őket igazi barátként a külső és belső félelmek legyőzésében, önmaguk elfogadásában és az önképük fejlődésében.

Ha pedig egy gyerek mégiscsak kikönyörgi magának a legújabb Disney-hősnőre hasonlító, festett arcú játékot, akkor sincs baj. Mindennél többet számít, ha a szüleitől mindig azt látja, és hallja, hogy saját magát és mindenki mást is olyannak kell elfogadni és szeretni, amilyen - szeplősen, szemüvegesen vagy vörös hajjal. Sőt, akár kisminkelt arccal is.

*A cikkhez Huszár Márta: A babázásról, a rebabákról pszichológus szemével című cikket használtam.