Erre a valószínűleg sokakat meglepő tényre a Massachusetts General Hospital klinikai bőrgyógyászai által végzett kutatás mutatott rá, akik 110 különféle hidratáló arckrém árát vizsgálták meg – olyanokét, amelyeket a három  legnagyobb amerikai online forgalmazó, az Amazon, a Target és a Walmart kínálatában lehet kapni.

A szakemberek igencsak jelentős árkülönbségeket találtak a férfiak és nők számára árult termékek között. Egészen pontosan a nők átlagban 3,09 dollárral (körülbelül 850 forint) drágábban juthatnak hozzá hidratáló, illetve öregedésgátló krémekhez. Ez már csak azért is problémás, mert a kutatás szerint a kencék között, attól függetlenül, hogy melyik nemnek készültek, nem volt mérhető különbség sem mennyiség, sem illatanyag-mentesség, sem fényvédelem, sem az öregedésgátló tulajdonságok, sem a bőrérzékenység figyelembe vételének tekintetében.

Magyarul: kábé ugyanolyan cucc van a tégelyekben, akár pasiknak, akár csajoknak hirdetik és csomagolják őket – csak utóbbiaknak mélyebben kell a zsebükbe nyúlni a kasszánál, ha betesznek egyet a kosarukba.

Ez a tény – mert ha már kutatási eredmény is van róla, akkor azt hiszem, bátran nevezhetjük ténynek – különösen annak fényében dühítő, hogy számos statisztika bizonyítja: a nők világszinten kevesebbet keresnek átlagban, mint a férfiak. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt, hogy egy nőnek, ha ápolt szeretne lenni, mennyivel többet kell havonta piperecikkekre költenie – erről már mi is írtunk korábban – akkor pláne siralmas az egész.

2019 van, de feminizmus ide, bodypositivity oda, még mindig minden lehetséges felületről vagonszámra öntik ránk a fotókat, és szövegeket arról, hogy milyennek kellene lennie egy igazán jó (ápolt, csinos, fitt, magára adó, igényes) nőnek.  Egy átlagos csaj nap mint nap érzi magán a nyomást a külsejével kapcsolatban.

És nem állítom, hogy a férfiakon nincs ilyesmi, hiszen egyre több az olyan beauty-termék, ami kifejezetten őket célozza, és nem egy pasi ismerősömtől hallottam már, hogy néha azért ő is nyel egyet, mikor a kockás hasú alfahímeket az arcába tolják a borotva-, vagy tusfürdő-reklámban. És a ráncaikat sem csak a nők vizslatják negyven fölött egyre gyakrabban a tükörben.

Nem arról van szó, hogy jaj mi, szegény nők, nekünk minden rosszabb, minden nehezebb, nincs a teremtésben vesztes, csak mi – semmi sem ennyire fekete és fehér.  De azért az mégis teljesen jogos elvárás, hogy ha már úgy alakult, hogy több cuccra van szükségünk, hogy kihozzuk magunkból azt, amit szeretnénk, akkor legalább ne kelljen még többet is fizetnünk érte.