Elzán bizony vastagon áll a lila szemhéjpúder, hogy a pirosítóról, tusvonalról és sűrűre spirálozott (mű?)szempillákról már ne is beszéljünk. Nem is tudom, mi lepett meg jobban: az, hogy egy mesefilm szereplőjén ennyi smink van, vagy az, hogy amíg nem néztem meg jobban, nem is tűnt fel a dolog. Pedig tornya magányába Aranyhajnak is került valahogy szemöldökceruza, Moana elég jól bánik a pirosítóval meg a highlighterrel, és általában, mintha minden rajzfilmhősnek komolyabb sminkképességei lennének, mint nekem.

Ekkor persze már foglalkoztatni kezdett a kérdés: vajon más mesefilmes hercegnők is ki vannak sminkelve, csak én nem vettem ezt észre? Vagy valami új keletű trendről van szó? Elkezdtem hát rákeresni a gyerekkoromban látott mesék szereplőinek képére, és árgus szemekkel figyeltem a sminkre utaló „jeleket”.

Azért olyan nagyon nem kellett mereszteni a szememet: Jázmin hercegnőnek körben ki van húzva a szeme, akárcsak Pokahontasznak – gondolom, azért, hogy „egzotikusabbak” legyenek –, Hamupipőke rúzsban és műszempillában indul a bálba, és Bellen is van legalább egy adag pirosító. De még mielőtt azt gondolnád, hogy már megint valami „amcsi hülyeségről” van szó, mint a Barbie baba, gyorsan szögezzük le: Szaffit 1985-ben rajzolták meg Jókai Mór regénye alapján, és olyan cicaszemes tusvonala van, hogy ha húsvér ember lenne, ma legalább négyezren bekövetnék érte az Instán. A hercegnő és a kobold (1991-ben bemutatott magyar–brit–japán koprodukciós rajzfilm) Angelika hercegnője csak egy kislány, mégis nagyon úgy tűnik, mintha ki lenne szedve a szemöldöke, és minimum rúzs, de inkább rúzs meg szempillaspirál is lenne rajta.

Az amúgy is szépséges mesehősök szépségének turbózása némi makeup segítségével tehát nem tegnap kezdődött, de van itt valami még érdekesebb: a régebbi mesefilmekben a „jó” karaktereken a smink leginkább olyan, amit manapság „no makeup makeup”-ként lehetne eladni, vagyis csak annyira vannak kicicomázva, amire még rá lehet fogni, hogy így ébrednek száz éves álmukból, egyszerűen csak jól néznek ki, és kész. Hófehérke például már az 1937-es változatában is úgy fest mintha Marilyn Monroe-tól kapott volna sminktippeket, de a történet már az elején tisztázza: haja fekete mint az ében, bőre fehér, mint a hó, ajkai pirosak, akár a vér, szóval ő magától ilyen, nincs itt semmi látnivaló. #IWokeUpLikeThis

A Buzzfeednek dolgozó grafikus, Loryn Brantz készített néhány illusztrációt, amivel egyetlen mozdulattal, akár egy virtuális sminklemosó kendővel, letörölheted a Disney-hercegnők korrektorát, és így azért elég nyilvánvalóvá válik, hogy az ő megjelenésük is minden, csak nem természetes.

De erős, látványos sminket korábban mindig a gonosz karakterek viseltek: például Hófehérke Gonosz Mostohája, Szörnyella de Frász, Demóna (vagy Maleficent), vagy a mostohaanya, Lady Tremaine a Hamupipőkében mind vastag sminket viselnek, ám ettől mintha csak még kevésbé vonzónak tűnnének. A kis hableányban Ursula Ariellel való találkozásakor egyenesen a sminktükör (!) elé ül, hajformázót ken a hajára, majd egy kagylóval vörösre pingálja az ajkait.

Szóval ha a legelső gondolatom az volt, hogy vajon mit üzen a kislányoknak, hogy kedvenc mesehőseiknek ki van festve a szemöldökük, most elgondolkodtam: vajon eddig mit üzent az, hogy a gonosz nők sminkelnek, a jók meg mintha maguktól néznének ki úgy, mint akin tökéletes makeup van? És miért változott ez meg, és jó-e, hogy megváltozott?

Egyáltalán, számít valamit az, hogy ki vannak-e sminkelve a rajzfilmhősök, vagy sem?

Molnár Kata pszichológus, meseterapeuta szerint annyit biztosan nem, mint ahogyan azt sokan elsőre gondolnák.

A szakértő szerint a legfontosabb, hogy a mese ne egy bébiszitter legyen, hanem együtt nézd azt meg a gyerekkel, és reflektálj rá, válaszolj a kérdéseire, beszélj arról, hogy mit láttatok. És látni csak olyan dolgokat engedj, amikről már beszélni is tudtok:

„Én Boldizsár Ildikótól (mesekutató, meseterapeuta, író, etnográfus) azt tanultam, hogy csak azt mutasd meg a gyereknek, amire már van szava – tehát meg tudja fogalmazni, tud róla kérdezni és tudtok róla beszélgetni.

Nem sok hatásunk van arra, hogy milyen mesék készülnek, azt viszont mindenki maga dönti el, hogy milyen mesét nézet meg a gyerekével, sőt az is a szülőn múlik, hogy vajon mi lesz az a motívum, ami a gyerekben nyomot hagy.

Például a Jégvarázs lehet egy szép történet a testvéri szeretetről, szólhat arról, hogy Elza hogyan tanulja meg elfogadni és használni a saját képességeit, vagy lehet belőle az is a legérdekesebb, hogy milyen jó a főszereplő sminkje.”

Hogy végül melyik elem ragadja meg a gyereket, sokkal inkább múlik azon, hogy a szülőtől mit lát, hiszen egy kislány inkább utánozza az anyját, mint bármelyik meseszereplőt, így a sminkelés is nagyobb eséllyel fogja érdekelni azért, mert az anyukája sminkeli magát, mint azért, mert Jázminnak klassz a tusvonala.

Ezzel viszont önmagában nincsen semmi baj: a külsőségek, az, hogy tetszeni akarunk, akár magunknak, akár másoknak, fontos része az életünknek, a lényeg az, hogy ezt megtanulja a gyerek a helyén kezelni – mondja Kata. De az, hogy egy anyuka kifesti-e reggelente a szempilláját vagy jár-e szoláriumba, önmagában nem fogja befolyásolni, hogy helyes értékrendet ad-e át a gyereknek. A külső nem kell, sőt nem szabad, hogy tabu legyen.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Cheryl Marie Wright Makeup (@cherylmariewrightmakeup) által megosztott bejegyzés,

A tiltás nem csak azért értelmetlen, mert ami tiltott, az rögtön vágyott is lesz a gyerek (vagy akár a felnőtt) szemében, hanem azért is, mert fogyasztói társadalomban élünk, lehetetlen megakadályozni, hogy a gyerekre ne legyenek hatással a szépségideálok, a külső elvárások, vagy általában a szépségipar. Akkor már sokkal jobb, ha megtanítod neki, hogy ezeket az értékrendjében a megfelelő helyre tegye – véli a szakember.

A smink pedig, önmagában végül is senkit nem tesz felszínessé vagy felületessé, sőt az, hogy az újabb rajzfilmekben már a „jó” karaktereknek is látványos sminkje van, akár egy folyamatban lévő társadalmi változás lenyomata is lehet: egyfajta vizuális ráerősítés arra, hogy ezek a nők már autonómok, függetlenek, tudatosan tesznek a szépségükért még akkor is, ha a herceg fel sem tűnik a történetben.

Elvégre miért ne lehetne egy nő egyszerre bátor, erős, eszes és ugyanakkor dögös is?

Nem leszel tehát rossz anya attól, ha megveszed a kölyöknek karácsonyra a jégvarázsos sminkkészletet, amiért hetek óta nyúz, ugyanakkor ha egy-egy történetből semmi más üzenet nem jut el hozzá, csak az, hogy milyen pöpec volt a főszereplő szemöldöke, akkor azt meg sajnos nem foghatod rá az öreg Walt Disneyre. Mert a környezetnek – és elsősorban a szülőnek – sokkal nagyobb a felelőssége.