A Kínában található Huangluo falu lakói különleges tradíciót követnek: a Yao nemzetség női tagjai életük végéig növesztik a hajukat, és legbecsesebb kincsükként őrzik azt. Úgy tartják, ez szimbolizálja a hosszú életet, a jószerencsét és a gazdagságot. Van, akinek a 2 méteres hosszúságot is meghaladják a tincsei! 
 

Képgaléria

A Yao nők természetesen nagyon gondosan ápolják hajkoronájukat, hogy szép és egészséges maradjon, ezt pedig többek között a rizses hajmosással teszik. Találtam a neten egy receptet hozzá, amit én is megcsináltam itthon, és ki is próbáltam. A folyamat így nézett ki:
 
  1. Átöblítettem, lemostam egy bögre rizst.
  2. Beleszórtam a szemeket egy tál vízbe, és 15 percen keresztül ázni hagytam, néha megkevergetve.
  3. Átöntöttem a fehéressé vált folyadékot egy másik tálba, és másfél napig állni hagytam szobahőmérsékleten. (A tesóm egyszer majdnem kiöntötte, hogy „fúj, mi ez az undorító lötty”, de szerencsére még az utolsó pillanatban elkaptam.) Ennek a célja egyébként az, hogy kicsit „megerjedjen” a víz, állítólag ettől lesz hatásos. Másnapra tényleg elég erjedt szaga lett...
  4. Hajmosásra készülődve felforraltam, majd megvártam, amíg kihűl egy kicsit.

rizsessampon (1) (1).jpg

Mindezek után áttöltöttem a löttyöt egy flakonba a könnyebb használat érdekében, és célba vettem a zuhanyzót. Miután lemostam vízzel a hajam, elkezdtem önteni rá a rizses sampont, és közben belemasszíroztam a fejbőrömbe és a tincseimbe. Nyilván a krémes samponok után furcsa volt, hogy egyáltalán nem habzik a fejemen, és úgy éreztem, mintha nem tisztítaná meg rendesen a hajam. Amikor megszárítottam, picit benne is maradt a zsírosság, tehát nem volt meg az az „ahh, de jó friss a séróm”-érzet. 

Természetesen egy alkalomtól nem vártam csodát, ezt kúraszerűen érdemes csinálni, és időt kell adni a hajnak, amíg megszokja. Csak, hogy valami pozitívumot is írjak, ha nagyon erősen néztem, egy picit talán fényesebbnek láttam a hajam. Mindenesetre a hűtőben eláll a lé, így akár 3-4 alkalomra is felhasználható.