Így mondd meg a fodrászodnak, hogy kicsit sem tetszik a végeredmény
Talán egy kezemen meg tudom számolni, összesen hányszor jöttem ki elégedetten az új hajammal az éppen aktuális fodrászomtól - a többi alkalommal általában a könnyeimet és a csalódottságomat lenyelve, összeszorított fogakkal, életem műmosolyával fizettem, majd kiléptem az utcára és összefogtam egy lófarokba, vagy bedugtam az egészet a sapkám alá... Mert egyszerűen féltem megmondani, hogy nem tetszik a végeredmény. Ma már tudom, hogy ez a megoldás nem oké, nemcsak nekem, de a fodrászomnak se - és ezt ő maga mondta.
Volt, hogy arra vágytam, hogy a hosszú loboncomból szép, vállig érő fazon legyen – na, abból a fülemet épphogy súroló valami kerekedett ki. Aztán szőkíttettem, és napraforgómezőt megszégyenítő sárgával jöttem ki a szalonból. A következő próbálkozásom a frufru volt - tippelhetsz, mi lett a vége. (Rémlik a Beatles, ugye?) Szóval megjártam én is azt, amit minden nő: rengetegszer sirattam meg a hajamat.
Ezek a sztorik egyáltalán nem arról szólnak, hogy az éppen aktuális fodrászom béna lett volna, vagy ne lett volna egy jó alapanyaga se; az összes esetben én voltam a hibás, és ezt ma már pontosan tudom. Persze ebben segített az is, hogy kifogtam a nagy Őt a fodrászok hatalmas tengerében; azt, aki pontosan tudja, mit szeretek és mi áll nekem jól - de idáig azért jutottam el, mert elkezdtem kiállni magamért. A rengeteg csalódás és pénzkidobás után nemes egyszerűséggel elkezdtem megvédeni a hajamat. Bárcsak már anno, mikor egy vagyont adtam ki a dauerért (na, azután tényleg úgy néztem ki, mint egy sáros puli) tudtam volna, hogy a fodrászok szeretik a visszajelzést - még a rosszat is!
Én ugyanis egészen egy-két évvel ezelőttig abban a szent meggyőződésben éltem a mindennapjaimat, hogy nekik addig tart a munkájuk, amíg csinálják a hajamat és kész. Pedig nem, egyáltalán nem: ők addig dolgoznak, amíg a vendég elégedett nem lesz a végeredménnyel.
Nem azt mondom, hogy mostantól bánj lekezelően vele és utasítsd, hogy addig márpedig meló van, amíg tökéletes nem lesz a hajad; inkább arról van szó, hogy akkor is védd meg a stílusodat, amikor látod, hogy éppen egy botrányos bilifrizkót készül a fejedre alkotni. Ha pedig már megtörtént a baj, jelezd nyugodtan, hogy mást képzeltél el! Biztosan javasolni fog valami megoldást, hogy közelítsen az elképzeléseid felé... Ha pedig nem, akkor bocs, de ideje váltani. Egy igazán jó fodrász ugyanis szívét-lelkét kiteszi azért, hogy szeresd a munkáját és imádj hozzá járni. Egy jó fodrász meg akarja tartani a vendégeit, és kész.
Tehát a lényeg, hogy fűzz hozzá valamit a munkájához, adj neki visszajelzést - de el ne játszd, hogy bejön a végeredmény, ha igazából utálod!
Ha így teszel és utána felszívódsz, akkor te is kezdheted elölről a keresgélést, ő meg soha nem tudja meg, hogy mi volt a bajod a munkájával - pedig ha egy komoly szakemberről van szó, akkor valószínűleg szívesen meghallgatta volna a véleményed...
Én, mióta elkezdtem szókimondóbb lenni (már a hajszobrászat közben is), egyre többször jövök ki örömmel a fejemen, és végre nem sírva térek haza hat-nyolchetente, mert már megint sárga, már megint egyenetlen, már megint béna lett - ezért érdemes megmondanod az őszinte véleményed.
1.Kezdd pozitívan!
Először is dicsérd meg és mondd el neki, hogy tök jó a szín, amit kaptál, de nem ilyesmire gondoltál - ilyenkor jöhetnek a javaslatok, a lementett képek és az, hogy elmagyarázod, pontosan mit is szeretnél.
2.Mondd el, miért szeretnéd
Kicsit hass az érzelmi oldalára: meséld el neki, miért pont azt a fazont szeretnéd, miért ragaszkodsz hozzá! Mert tudod, hogy csak az fog jólállni, vagy évek óta szeretnéd már, de csak most mersz belevágni - ha érvelsz, könnyebben nyit majd a javítás felé.
3.Csörögj rá nyugodtan
Ha otthon jössz rá, hogy mégsem annyira frankó a dolog, hívd fel és mondd el neki, kérj új időpontot javításra! Hálás lesz, hogy megbízol benne annyira, hogy újra visszamenj hozzá - ha meg nem, akkor legalább tudod, hogy még keresni kell az igazit...