Annyi helyen olvastam beszámolókat és néztem videókat a témában, hogy tényleg kezdtem elhinni, velem is megtörténhet a csoda, ami Brooke Shields-szel a Kék Lagúnában, hogy sampon nélkül is gyönyörű, frissen mosott hatást kelthet a hajam. A “nopoo” nagyot megy mostanában a szépségalapú social-felületeken: gyönyörű, természetesen hullámos hajú lányok esküsznek arra, hogy amióta kidobták a sampont-balzsamot, és simán csak vízre (vagy szódabikarbónás, almaecetes, mézes vízre) váltottak hajmosáskor, megváltozott az életük.  

Spórolás, környezetkímélés, a hajam egészsége, szépsége - ezért megéri. Gondoltam és belevágtam a samponmentességbe. 

A tapasztalt bloggerek azonban figyelmeztettek: az első időszak nem lesz könnyű menet. Számítottam rá, hogy párszor zsíros hajjal kell mutatkoznom, ezzel nem volt gond, felkészültem rá, megvolt a frizuraterv. De a fejemben ott lebegett a gondolat, hogy ha az első pár napot-hetet kibírom, tuti nekem is gyönyörű hajam lesz. Aha, nem. 

Első körben öt napot bírtam, aztán éreztem, hogy akkor itt most csinálni kéne valamit. Amúgy is négy-ötnaponta mosok hajat, szóval ez várható volt – megmostam sima vízzel, megmasszíroztam a zuhany alatt, aztán argánolajjal ápoltam a végét, és vártam. Ez lett a végeredmény:

nopoo-elso-hajmosas.png

Zsíros a teteje, kócos az alja. A legrosszabb kombó.

Mondjuk azt nem tudom, mit vártam. A hajam hamvasító samponokhoz és puhító pakolásokhoz szokott. Mindenesetre nem akartam rögtön feladni, copfba fogtam tehát és vártam egy napot. Eközben keresgéltem a neten, hogy mit szabad és mit nem, majd megmostam a szódabikarbónás keverékkel. Ez annyit jelent, hogy körülbelül hét deci langyos vízbe beletettem három evőkanál szódabikarbónát, és ezzel mostam hajat. Nagyon vártam a megváltást, mert este vacsorára mentem – de nem jött össze ez sem. Felül összetapadt a hajam, és olyan rettenetesen hiányzott a jó illat, meg a samponom-balzsamom okozta ragyogás és tapintás, hogy kínszenvedésnek éltem meg az estét. 

Szóval megint maradtam a kontyba fogott haj-nagy fülbevaló kombónál. De már kezdtem utálni. 

És ez így ment még pár napig. Még néhányszor kipróbáltam a szódabikarbónát, aztán az almaecetet, a mézet meg inkább hagyjuk is... Attól konkrétan égnek állt a hajam. Kezdtem egyre jobban elkeseredni, és minden porcikámmal utálni azokat, akiknek összejött a samponmentesség, és most szépséges hajjal pózolgatnak és odaírják, hogy “nopoo”.  

Valamikor a tizenkettedik-tizenharmadik napomon rákerestem a neten, hogy mégis mi a francért nem működött nekem a szódabikarbóna. És akkor ráleltem a másik oldalra: azokra, akik állítják, hogy borzalmat csinál a hajukkal ez a szer. Meglett a csapatom. 

Kis kutatómunkát végeztem, és kiderült, hogy vizsgálatok is bebizonyították már, hogy a szódabikarbóna (a 9-es pH-tartalma miatt) roncsolja a hajszálakat, kócolódást, szárazságot okoz, elpusztítja a természetes olajokat, és irritálja a fejbőrt, szóval annyira mégsem ajánlott vele hajat mosni. Most persze nem azt mondom, hogy aki erre esküszik, és szép tőle a frizurája, az azonnal álljon le vele – csak megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen a világon, akinek nem jött be ez a téma. 

Aztán ott a “nopoo” másik kedvence, az almaecet: erről is felemás infókat lehet találni a neten, egyesek imádják, mások a pokolba kívánják, és mióta a hajukra tették, már a konyhában sem szívesen használják. Nekem inkább semleges a tapasztalatom: megcsináltam vele az öblítést, és csiribú-csiribá, mintha a világon semmi nem történt volna. Ugyanolyan zsíros és borzalmas volt a hajam utána, mint előtte.  

A tizenötödik napomon bulizni mentem, és órákig tanácstalankodtam a fürdőben, hogy mit csináljak a hajammal. Aztán - tudom, borzalmas vagyok – megszegtem a kihívást, és szárazsamponoztam. De már az az állapot állt fenn, amit még így is nehéz volt megmenteni – teljesen nem is sikerült. Megint összefogott hajjal mentem el otthonról, és akkor úgy döntöttem, ha egy éjszaka alatt nem történik csoda, abbahagyom ezt az egészet. 

nopoo-utolso-napjai.png

Az utolsó napok: mindenhol összefogva, otthon meg kiengedve, reménykedve, hogy csoda történik

Másnap cigifüst- és igazi belvárosi buliszagú hajjal ébredtem, tehát nem, nem történt csoda. Elmentem zuhanyozni, és megmostam a hajam a kedvenc ápoló samponommal, a kedvenc pakolásommal, aztán rátettem a kedvenc hajvégápolómat, és gyakorlatilag újjászülettem. Lehet, hogy túl korán feladtam, de nem bánom: arra szuper volt ez a két hét, hogy értékeljem az egyébként természetes termékeket, ne használjak belőlük olyan sokat, és alaposan ápoljam a hajam, ha már ennyire szeretem.  

Nem mondom, hogy ne próbáld ki a “nopoo”-kihívást, mert ha másért nem is, egy kis hajpihenőért mindenképpen megéri. Izgalmas a gondolat, hogy milyenek lehetnek a tincseid mindenféle kemikália nélkül, és persze arra is jó, hogy felfedezd, hogyan tisztul a hajad, és hányféleképpen hordhatod - így megmutatva egy picit több arcodat a világnak. Ugorj bele, hátha neked bejön! Én részemről, maradok a kedvenc samponomnál, de a természetes ápolást ezentúl sem fogom kihagyni a sorból.