Tudtad? Ugyanaz van a körömlakkodban, mint a dinamitban
Ha megkérdezed az utca emberét, hogy vajon mégis miből készül a körömlakk, valószínűleg egyikük sem fogja tudni megmondani a jó választ (hacsak nem egy körömlakkgyárban dolgozik, de erre azért elég csekély az esély). Szinte mindennap használjuk, de fogalmunk sincs róla, hogy valójában mit kenünk az ujjunkra. Kicsit utánajártam, hogy milyen összetevőkből áll össze ez a szépségtermék.
A körömlakkok pontos összetevőit és gyártási folyamatát minden egyes cég őrzi, és nem adja ki a receptet - nem is csoda, hiszen ebből élnek, ha bárki pontosan reprodukálni tudná a színeket és állagokat, elveszne a munkájuk. Az alapvető összetevőket viszont még így is lehet azért tudni: mindegyikben biztosan vannak filmképző szerek, gyanták, lágyítók, oldószerek és színezőanyagok.
A modern körömlakk a huszadik század gyártmánya, bár az emberek már évezredek óta festik a körmeiket - erről itt írtam egy hosszabb cikket. Csakhogy régen különböző természetes anyagokkal készültek ezek a lakkok: méhviasszal és rózsalevelekkel érték el a nők (és a férfiak!), hogy színes legyen a körmük. A huszadik században aztán megindult a szépségipar fejlődése, és elkészült az első pigmenteket tartalmazó, modern körömlakk is.
A mai körömlakkok legtöbbjében a cellulóz-nitrát az egyik legmeghatározóbb alapanyag, ami gyúlékony és robbanékony, a dinamitgyártásnál is használják. A belőle készült nitrocellulóz egy olyan folyadék, amibe apró, mikroszkopikus gyapotszerű részeket kevernek. Ez az anyag maga a filmképző összetevő, ami azt jelenti, hogy réteget képez a körmödön úgy, hogy nem roncsolja az alatta lévő anyagot - magyarul a körmödet.
via Pexels
A gyanták és lágyítószerek arra jók, hogy segítségükkel a körömlakk kicsit rugalmasabb legyen, és ellenálljon a szappannak és a víznek. Nélkülük simán lemoshatnád a kádban is a körömlakkodat, ami azért nem túl praktikus. A régebbi receptek erre nejlont használtak, de ma már nem igazán számít alapanyagnak ez az egyébként igencsak környezetszennyező műanyag. Mivel mindegyik körömlakknak más kritériumoknak kell megfelelnie, a nejlon helyett rengeteg más mindent használnak: butil-sztearátot, olajat, glicerint, illetve zsírsavak és ecetsavak keverékeit.
Az oldószerek arra jók, hogy megtartsák a körömlakk színét és állagát egészen addig, amíg fel nem viszed a körmödre. Sokszor az oldószerek lágyítóként is funkcionálnak, a leggyakoribb az, amikor butil-sztearátot és az acetátvegyületet használnak ilyen célra.
A körömlakk színe régen különböző festékanyagokból jött, de ma már pigmenteket használnak a színezésre. Érdemes tudni, hogy a körömlakk általában rövid ideig tartja meg a színminőségét, jellemzően három év alatt fakulni kezd. Ha felrázod használat előtt, azzal segíthetsz, hogy a leülepedett pigmentek kicsit felkavaródjanak, de sokat így sem lehet segíteni az élettartamán.
Ahhoz, hogy a körömlakk a legjobb minőségű legyen, nagyon precíz munkások és robotika is kell. A kikeverés nem gyerekjáték, előre meghatározott sorrendben és mennyiségben, hőfokon és nyomásfokon kell történnie. Az első lépés az, hogy a pigmenteket összekeverik a nitrocellulózzal és a lágyítóval, a pigmenteket egy kis daráló segítségével aprítják a legkisebbre. Amikor ez megvan, a darálóból kiveszik és kiterítik az így készült masszát, majd kisebb darabokra törik, amiket az oldószerrel kevernek rozsdamentes acél üstökben. Ezekben az üstökben hűtik le a masszát, majd ezután adják hozzá azokat a hozzávalókat, amelyek már tényleg márkafüggőek.