Eljutottam abba a korba, amikor a barát-ügyileg a  minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Nem tudom, hogy neked volt -e ilyen korszakod, de én még emlékszem, amikor a menőségi faktor azon múlt, hogy kinek hány IWIWes, majd később Facebookos barija volt. Egy ideje viszont megértettem:

nem az a fontos, hogy hány Facebook „barát” köszönt fel a szülinapomon, hanem hogy legyen egy, aki azt mondja, hogy "Isten éltessen, remélem ebben az évben egy kicsit összekapod magad", vagy "remélem ez az év lesz az, hogy végre elkezded megfejteni, hogy mitől is lennél igazán boldog.

Magyarul legyen valaki az életedben, aki törődik veled, és ha kell, seggbe rúg, felráz, megdicsér, bátorít, őszintén elmondja, ha jó úton jársz, de azt is, ha valamit szarul csinálsz. Legalábbis a Psychological Science nevű folyóiratban megjelent kutatás eredményei szerint.

A kutatást 140 felnőtt bevonásával, számítógépes feladatsorokkal végezték. A résztvevőket két részre osztották: az egyik csoportnak aszerint kellett kérdésekre válaszolnia, hogy figyelembe kellett venniük a másik fél érzelmeit (például mintha egy barátnak válaszolnának), míg a másik csoportnak érzelemmentesnek és függetlennek kellett maradnia.

Belén López-Pérez, a kutatást vezető pszichológus szerint ugyanis vannak olyan emberek, akiknek az őszinte szavai (mert azért válasszuk el az őszinteségnek álcázott bunkóságot a tényleges jót akarástól) elsőre lehet, hogy negatív érzéseket váltanak ki belőlünk, viszont hosszú távon motiválóan hathatnak ránk. 

Éppen ezért, ha van egy olyan barátod, aki nem neked ad igazat egy vitában, vagy az örök „szerinted is híztam?” kérdésre azt feleli, hogy valóban voltál már jobb formában, akkor tudd: ezek a barátok nem ok nélkül nyersek őszinték.

Lopez állítja: ha néha azért szeretnénk valakiben rossz érzést kelteni, mert látjuk, hogy ezzel igazából motiváljuk őt, akkor a cél szentesíti az eszközt. Ha ezt a cikket olvasva neked akár csak egy ilyen ember is eszedbe jutott, akkor tudd: szerencsés vagy.