1. Az ízek élvezete helyett inkább megszállottan számolgatsz

Ez az egyik leggyakoribb elmebaj, amit a fogyózó ismerőseimen - és persze magamon is - tapasztaltam már. Ránézel egy csokitortára vagy egy tányér spagettire, és eszedbe sem jut megcsodálni, élvezni a színeket és az illatokat, inkább rögtön számolgatásba kezdesz: “hány kalória, hány gramm szénhidrát, abból mennyi a cukor és mennyi a rost, és persze a zsírtartalma sem mindegy, jézusom, ebben rengeteg van, akkor meneküljünk, van még otthon egy kis paleo kekszem, az jó lesz...” Ugye, mennyire kényszeres gondolatmenet? Régen én is ezt toltam, és elég szörnyű volt. Mostanában már, ha bármikor ilyen gondolataim támadnak, fogom magam, és azért is rendelek egy pizzát, vagy megeszek egy szelet tortát. Mert nem létezik, hogy állandóan hasonló dolgokon görcsölve éljem le az életem! 

2. A kajairigységed nyavalygással palástolod

Ez az egyik legszórakoztatóbb jelensége a diétamániának. Az illető annyira szeretne már kitörni a fogyózásból és enni valami iszonyatosan zsírosat-sósat-édeset, hogy amint meglát valakit, aki az áhított kajáját majszolja, védekezésképp elkezd nyavalyogni: “Jesszus, mennyi zsír és mennyi só van abban a kajában! Koszorúér-elzáródásban akar meghalni?” - mondja, miközben a teljesen íztelen kertészsalátát eszegeti. Tudniillik az adott étteremben nem volt más, amiben ne lenne se cukor, se fehér liszt, se túl sok zsír. És igen, én is voltam ilyen... Régi 'szép' idők! Ma már a hamburgerzabáló lány vagyok, és nagyon élvezem.

3. Minden látogatásod a bioboltban felér egy anyagi csőddel

Akárhogy is nézzük, egy egyedi, fogyókúrás étrendet betartani általában nagyon drága mulatság. Hát még megszállottnak lenni! Volt idő, amikor a fizetésem felét azonnal elvertem a bioboltban, mert nyilván nem lehet mással sütit sütni, mint mandulaliszttel, és egyébként is, ki ne akarna ezer forintos mogyorótejjel kávézni napi kétszer. Oké, mondjuk a mai napig költök például eritritre (csak azzal édesítek) és növényi tejekre, sőt, még az organikus kókuszzsírt is megveszem. De azért az is előfordul, amit régen elképzelhetetlennek, sőt, főbűnnek tartottam: szoktam sima (vagy teljes kiőrlésű) tésztát főzni a vacsihoz, és nem rinyálok, ha elfogyott a négytojásos paleo száraztésztám. Hozzáteszem, így még pénzem is marad egyéb dolgokra. A biobolt persze nagyon jó hely, de nem muszáj, hogy minden alapanyagon szerepeljen a "bio", "gluténmentes", "light" vagy "diabetikus" felirat. Csak lazán!

4. A hétfő nem hétfő, hanem lábnap.

Talán ez a fajta felfogás (téveszme) az, ami a legtöbb diétázót totálisan kikészíti. “Ha már fogtam magam, és elmentem a kondiba, kicsinálom magam a padon”. Vagy: “ha ma is szeretnék megenni egy túrórudit, muszáj letolnom még 5 sorozatot.” Ismerős? Akkor adj magadnak egy kis pihit a végső burnout előtt, és tudatosítsd: semmi értelme annak, hogy elvedd a saját kedved a mozgástól. Én például a mai napig hajlamos vagyok belekergetni magamat ebbe a gondolatspirálba, és nagyon nehéz kijönni belőle. Miért ne lehetne úgy futni, ahogy az jólesik: elindulni, aztán abbahagyni, amikor már érzem, hogy elég volt? Csupán a szórakozás kedvéért. Ami mindenkinek kijár.

5. A kajára csak 'üzemanyagként' gondolsz

Sok fogyózó barátomon láttam már ezt: annyira meg szeretnének szabadulni az érzelmi evéstől és a finom falatok okozta addiktív örömtől, hogy teljesen elzárják magukat az étkezés ezen oldalától. A kaja innentől fogva mindössze “táplálék, ami segít a mai edzésben”. Nem akarok okoskodónak tűnni, de szerintem ez sem túl jó megoldás, legalábbis hosszútávon biztosan nem... Ha minden étkezésed egy turmix (jó sok zöldségből, csírából, magból és szigorúan bogyós gyümölcsből), akkor hol maradnak a finom falatok (amik simán lehetnek egészségesek is), a jó ebédek vagy vacsik okozta öröm, és persze a főzés, mint kikapcsoló tevékenység? A diétának szerintem nem az ízetlen levesekről és üres salátákról kéne szólnia, hanem arról, hogy bebizonyítjuk: igenis van helye egy isteni vacsorában zabnak, teljes kiőrlésű cuccoknak, zöldségeknek, vagy akár még kelbimbónak is. 

6. Minden kiposztolt képed alatt ott virít valami fitnesz-hashtag

Ha az összes közösségi média-platformod az életmódváltásodról szól, és nincs fent olyan képed, ami mást ábrázolna, mint a reggeli gránátalmás chiapudingodat, vagy a napi lefutott kiloméreteidet, akkor itt az ideje kicsit kiszakadni ebből a fanatikus állapotból. Amikor először észrevettem magamon, hogy már minden beszélgetésem a szénhidrátok anyagcseréjéről szól, elgondolkodtam, hogy minek is csinálom ezt az egészet. Érdemes átgondolnod, mit jelent neked a diéta, és mi a célod vele. Az Instára meg inkább tegyél ki fotókat a barátaidról, a kutyádról, vagy arról, hogy hol voltál kirándulni - jobb lesz visszanézni, mint a délutáni smoothiedat vagy a huszadik edzős fotódat, elhiheted!