Az idei nyár slágere a lábsmink - lehet, hogy van értelme?
Hamarosan megérkezik sokak kedvenc, és sokak rettegett időszaka: a könnyű, nyári viseletek, a miniszoknyák és a rövidnadrágok szezonja. Én személy szerint imádom, hogy végre szabadon engedhetem a bőrömet (leszámítva persze a szőrtelenítés folyamatos maceráját). Szerencsére sosem zavart, hogy van egy jó nagy heg a térdemen, ami örökké a műtétemre emlékeztet, sőt, még attól sem vagyok ki, hogy van egy kis narancsbőröm, bátran hordom a kedvenc sortjaimat. Viszont nemrég találkoztam a szépségipar legújabb húzásával, a lábsminkkel, ami először nagyon felhúzott. Aztán elgondolkodtam - lehet, hogy van értelme?
Azt persze eddig is tudtam - vagy legalábbis sejtettem -, hogy különböző fotózásokon, divatbemutatókon az alapozó nemcsak a modellek arcára kerül, hanem az egész testükre is, de mindig azt gondoltam, ez megmarad ezekre az alkalmakra, és kész. Viszont most, 2019 tavaszán ott tartunk, hogy nap, mint nap új termékeket dobnak piacra, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a kivillanó karok és a lábak szebbek és makulátlanabbak lehessenek a mindennapokban is. Bevallom, mikor először olvastam ezekről a sminkekről, felszaladt a szemöldököm.
Ez most komoly? Mire jó ez? Biztos, hogy meg kell toldanom a reggeli sminkelésem idejét még húsz perc lábalapozással csak azért, hogy ne látszódjon egy piros szőrtüszőm se? Úgysem érdekel senkit néhány stria, most emiatt is érezzem rosszul magam?
- gondoltam magamban.
Oké, elismerem, egy kicsit (nem kicsit) ellenálló volt az első reakcióm. Azt éreztem, hogy: na tessék, megint itt egy dolog, ami miatt szégyenkezhetek. Tökéletes lábú nők rohangálnak majd az utcán, én meg ott díszelgek majd a villamoson a kedvenc nadrágomban, és szarul érezhetem magam a sminkeletlen térdhegem miatt.
Tudom, nem az én tisztem megmondani, hogy van-e létjogosultsága a bokapúderezésnek, ráadásul közel sem biztos, hogy a lábak alapozásából óriási trend lesz. Abban viszont biztos vagyok, hogy csomóan vagyunk olyanok, akik szeretnének szégyenkezés nélkül felvenni egy nyári szoknyát. Bevallom, ez az új sminktrend engem kifejezetten frusztrálttá tett, legalábbis első körben.
És nem azért, mert azt érzem, muszáj megvennem a lábalapozót (biztos, hogy nem fogom), hanem azért, mert a hegemmel és a narancsbőrömmel együtt szeretnék sütkérezni a napon a nyári hőségben. Mert a hegem meg a narancsbőröm is én vagyok.
Nem akarok azon aggódni, hogy mikor folyik le az izzadtsággal együtt a színezett vádlikrémem a fehér cipőmre. Nem akarom takargatni a bőrhibáimat, nem akarom takargatni a szőrtüszőimet, nem akarom azt érezni, hogy bármit is szégyellnem kell a lábamon.
De mi van azokkal, akik nem így gondolkodnak?
Mert jó sokan vannak ők is, és pont ezért érdemes megvizsgálni a lábsmink igazi célközönségének nézőpontját. Adódhat például az a helyzet, hogy valakinek egy nagyon komoly heget kell minden egyes nap viszontlátnia a tükörben, és ez rettentően zavarja. Az is előfordulhat, hogy egy nő iszonyatosan szégyelli a striáit, és legszívesebben eltakarná őket az egész világ elől. És persze ugyanez megtörténhet visszerekkel, allergiás kiütésekkel, égésnyomokkal, valamint még ezer és ezer esztétikailag zavaró bőrproblémával. Ezekre a helyzetekre megoldást, megnyugvást nyújthat egy kis bőrszínező testkrém, ezt nem tagadom.
Hiszen itt ugyanaz a helyzet, mint nekem a pattanásaimnál: lesminkelem őket, mert ha nem teszem, kevésbé vagyok magabiztos, kevésbé érzem magam szépnek.
Szóval álszentség lenne azt mondani, hogy akinek baja van a bőrével, az fogadja el magát, és ne sminkelje le a “hibáit”. Ha felkenek minden reggel egy kis alapozót az arcomra, ki vagyok én, hogy megmondjam, más miért ne sminkelje a lábát?
Egyértelműen nálam sem abban rejlik a megoldás, hogy minden egyes nap fél kiló vakolatot pakoljak az arcomra, aztán esténként kiboruljak, amikor meglátom magam smink nélkül, szerencsére nem is ez a helyzet. Sokat dolgozom azon, hogy elfogadjam a bőrhibáimat, és próbáljam vállalni őket, miközben az életmódommal rengeteget teszek azért, hogy egyszer már ne muszájból, hanem csak kedvtelésből kenjem fel reggel az alapozót.
Azt gondolom, ugyanerre az analógiára fel lehet húzni a lábakon megjelenő, szégyellt "szépséghibák" kezelését is. Egy kis testsmink jól jöhet akkor, amikor jelenésed van, és úgy érzed, ettől szebb, magabiztosabb, önbizalommal telibb leszel. Akkor is segíthet, amikor egy pattanás, egy szőrtüszőgyulladás, vagy egy allergiás reakció okozta kiütés pont akkor jön ki a lábadon, amikor a kedvenc szoknyádat akartad felvenni. És persze akkor is jól jöhet, amikor első randira mész, és egyszerűen el akarod takarni a visszereidet. Jogod van hozzá.
Ettől a gondolatmenettől igen sokat enyhült a kezdeti ellenzésem, aminek most már örülök, hiszen ha valakinek megváltás a lábai lealapozása, miért ne tehetné? Én valószínűleg nem fogom a nyaramat színezett combbronzosítók társaságában tölteni, de ha te ettől érzed magad jobban a bőrödben, hajrá! Csak tudd, hogy az igazi, sminkeletlen, 'bőrhibás' lábad ugyanolyan szép!