Miért szőrtelenítenek a nők? A gyantázás rövid története
Én alapvetően nem értek egyet a szépségért szenvedni kell mondással, de ha azt mondjuk, hogy a gyantázott bikinivonal a szép, akkor tényleg van benne valami. De miért csinálják nők milliói ezt magukkal? És ez most nem egy költői kérdés, hanem komolyan: miért?
Nemrég írtam egy cikket arról, hogy kezd ismét divatba jönni a nem szőrtelenített hónalj, és ezzel kapcsolatban sokat beszélgettünk a szerkesztőségben a lányokkal arról, hogy vajon egyáltalán ki volt az első, aki kitalálta, hogy a nőknek szőrteleníteniük kell, és hogyan terjedt el így a mindennapokban ez az egyébként sem nem praktikus, sem nem egészséges macera? A Femsplained videójával egy kicsit sikerült közelebb kerülnöm a válaszhoz.
A bikiniwaxot, vagyis a genitáliákon és környékükön növő szőr egészének vagy egy részének forró gyantával történő eltávolítását a szalonokban 85%-ban női vendégek kérik.
Annyi bizonyos, hogy a szőrtépkedés gyakorlata nem új keletű, már az ókori Egyiptomban is ismerték: cukorból, vízből és citromból készítettek pasztát, amit a bőrre kentek, majd egy ruhadarabbal letéptek. A legenda úgy tartja, hogy maga Kleopátra is élt a gyakorlattal.
A szőrtelenítés persze ha létezett is, korántsem volt olyan magától értetődő, mint napjaink nyugati kultúrájában. A viktoriánus korban például szinte teljesen eltűnt, hiszen a nők teljes testét amúgy is ruha fedte, és csak a ’20-as évek laza miniruháival került ismét a középpontba. Ekkor készítette el a Gilette is az első női borotváját, a selymesen sima lábak pedig gyorsan szépségideállá váltak.
A bikinigyanta azonban még ekkor sem volt része a nők mindennapi szépségápolásának, erre egészen az 1960-as évekig kellett várni, ekkorra terjedtek el ugyanis igazán a bikinik és vált nyilvánvalóvá, hogy az érzékeny terület szőrtelenítésére a borotva nem a legoptimálisabb megoldás.
Napjainkban a bikinigyantának többféle változata is létezik: az amerikai stílus szerint csak ott távolítják el a szőrt, ahol az egy fürdőruhából kilátszana. A francia gyanta csak egy függőleges csíkot hagy, a brazil gyanta pedig teljesen lecsupaszítja a felületet. Utóbbit egyébként a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem Brazíliában, hanem Manhattanban találták fel egy olyan szalonban, ami hét brazil nővér – akiket J Sistersként ismerek a kliensek – vezetett.
A modern nyugati kultúrában a nők fanszőrzete általában tabuként, kellemetlen, szégyellnivaló dologként jelenik meg, ugyanakkor egyre többen gondolják azt is, hogy az indokolatlanul nagy nyomás a szőrtelenítésre szexista és megalázó is egyben, illetve ékes példája annak, hogyan próbálja a patriarchális rendszer eldönteni a nők helyett, hogy mi nőies és mi nem az. A női szőr kérdése az elmúlt években akkora tabu lett, hogy egészen elképesztő módon néhány héttel ez előttig olyan borotvareklám sem létezett, amiben egyáltalán van szőr a nőkön – a ki nem mondott tilalmat végül ez a videó törte meg.
A trendek azonban hamarosan változhatnak: a statisztikák szerint az utóbbi években kevesebben kérnek gyantázást a szalonokban, a New York Times 2014-ben cikket is írt a témában, a Guardian pedig „a bozót évének” nevezve ugyanezt az esztendőt.
A nyomás persze ettől még megmaradt, elsősorban a pornóiparnak köszönhetően, amelyben szinte kizárólag gyantázott és fehérített női nemi szervek tűnnek fel: egy 2016-os brit tanulmány szerint a nők 83%-a érzi úgy, hogy indokolatlanul nagy nyomást gyakorol rájuk a társadalom a szőrzetük eltávolításával kapcsolatban, míg egy másik felmérés ugyanebben az évben azt találta, hogy a 35 év alatti nők 50%-a továbbra is a teljes szőrtelenséget részesíti előnyben.