Újra divat a hónaljszőr, és nem tehetsz ellene semmit
Szakállas vicc, hogy ha egy újságcím nem azzal kezdődik, hogy „Saját kecskéje hágta meg a…”, akkor fel sem kapjuk rá a fejünket. Az olvadó jéghegyek, természeti katasztrófák és hidegháborús időkre emlékeztető politikai konfliktusok között az ingerküszöbünk olyan szintre emelkedett, hogy azt vitriolos bulvárújságírók is egyre nehezebben tudják megugrani, de még így is van egy téma, ami azonnal képes tömegeket kiakasztani és komment-cunamit elindítani: mi történik, ha nem szőrtelenítenek a nők?
A kézen fekvő válasz az, hogy hát nyilván szőrösek lesznek, nagy ügy… De tényleg nagy ügy lenne? Míg sokan továbbra is úgy kezelik a szőrtelenítés kérdését, mintha legalábbis emberéletek, az európai kultúra megmentése és a globális felmelegedés megállítása múlna azon, hogy van-e borosta egy nő hónaljában, egyre többen vannak olyanok is, akik tudatosan nem szőrtelenítenek, sőt meg is mutatják a világnak a hónaljszőrüket.
A trend még csak nem is a semmiből jött, a #womensarmpithaircompetition 2015-ben már viharként söpört végig a Weibo-n, ami kb. a Twitter kínai megfelelője. Nők ezrei tettek fel olyan szelfit magukról, amin szándékosan látszott a néha borostás, néha pihés, vagy éppen egyenesen szőrös hónaljuk.
Azóta a hónaljszőr mondhatni divat lett, van már ilyen képe Madonnának, de a lányának, Lourdes-nak is. Lora Kirke hónaljszőrt villantva jelent meg a 2017-es Golden Golbe-on, és persze vannak már a festett, ombre, csillámos és formára vágott hónaljszőrök is. A Telegraph cikke arról számol be, hogy egy kutatás szerint négyből egy fiatal nő abbahagyta a hónalja szőrtelenítését.
De hogy mire jó ez az egész? Ha másra nem is, arra biztosan, hogy emlékeztessen rá: nem vagy köteles megváltoztatni a testedet, bármit is sugall a társadalom. Mert persze, jogos felvetés, hogy sima hónaljjal kevésbé izzadsz meg nyáron, és jó érzés a frissen borotvált lábaidat végigsimítani, de az armpithair hashtag emlékeztet arra, hogy ahogyan továbbra sem kötelező szőrt növeszteni, úgy a szőrtelenítés maga is olyasmi, ami a te döntésed. Ha szeretnéd, élsz vele, ha nem akarsz, akkor meg nem – és nem igaz, hogy minden alkalommal meghal egy kiscica, amikor három napos borostával és rövidnadrágban szaladsz át a kisboltba kifliért.