Elméletben általában tudja az ember, hogy ha sok vizet iszik, az jó, és a szervezete meg fogja hálálni, ha megfelelően hidratálja – de azért tegye fel a kezét, aki figyel arra, hogy a napi 2,5-3 liter víz mindenképpen meglegyen! Na ugye, nem vagyunk  túl sokan. Én is ilyen link alak voltam, és egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy eleget igyak, egészen addig, amíg el nem kezdtem tavasszal edzeni megint a téli álom után.

2 literre emeltem hát az adagot, ami a korábbi minimális folyadékbevitelem után elég soknak tűnt, és nehezen csúszott, pláne, hogy szénsavmentes ásványvízből és csapvízből vittem be. Eleinte nagyon hiányzott a szénsav, de most már megszoktam, hogy jobbára nélküle élem a mindennapjaimat. Aztán egyszer csak vérvételre kellett mennem, kétszer is, és mindkét alkalommal kiderült, hogy elég erősen dehidratált a szervezetem még mindig. A háziorvosom azt javasolta, hogy merjek nagyot álmodni, és igyak meg legalább 3,5-4 litert per nap, ami elég lehetetlen vállalkozásnak tűnt, de jelentem, egy hétig (majdnem) minden nap sikerült.

Utánanéztem, és a környékünkön nincs baj a csapvízzel, így nagyrészt ezt fogyasztottam, mivel igyekszem figyelni a környezetre, és nem szeretnék másfél literes műanyagpalackokat dobálni ki a kukába. Van egy aranyos, VOLT-os fél literes poharam, ezt töltögettem egész nap serényen, és így nagyjából sikerült tartani azt a bizonyos 4 litert.

vizivas2.jpg
A reggelt mindig fél liter citromos vízzel kezdtem, így legalább ennyi le volt tudva a napi adagomból.

Először azt vettem észre magamon, hogy a reggeli fél liter víz elfogyasztása után nem kívánom annyira a kávét, mert nélküle sem érzem, hogy ülve elalszom. Minden nap fél hétkor kelek, így megvan az esélye, hogy ahelyett, hogy leülök dolgozni, inkább visszakuckózom reggeli után, de az elmúlt egy hétben erre nem éreztem (akkora) késztetést, mint korábban. Nem csoda: rengeteg kutatás bebizonyította már, hogy a megfelelő hidratáltság kéz a kézben jár a jó agyi funkciókkal és a fáradékonyság megszűnésével. Úgy kellett ez nekem, mint egy falat kenyér! Ráadásul így sokkal kevesebb koffeint is fogyasztottam, ami biztosan hozzájárult a következő pozitívumhoz, amit tapasztaltam.

Három-négy nap után ugyanis arra is figyelmes lettem, hogy reggel nem ijedek meg a magamtól, amikor felkelés után belenézek a tükörbe. Nem tudnám pontosan megmondani, mi a változás, talán az arcom nem fakul ki annyira, mint korábban, és mintha egy kicsit kisimultabb is lenne – de nem egyvalami változott meg, inkább az összhatás. A pattanásaim is halványodtak egy kicsit, és a korábbi aknék után megmaradt foltok sem üvöltöttek az arcomba kora reggel. Sokkal jobb azért így kezdeni a napot.

vizivas3.jpg
Így néztem ki reggel smink nélkül (na jó, szemöldökkel) - magamhoz képest ez óriási változás, még akkor is, ha azért megviselt vagyok!

Ráadásul kutatások azt is bebizonyították, hogy a megfelelő hidratáció nemcsak most segít a bőrömön, hanem a hosszú távú ápolásnak is nagyon jót tesz: segít megelőzni a ráncokat és azt, hogy a bőröm elveszítse a rugalmasságát. A vízivás pedig segít megtisztítani a szervezetet a méreganyagoktól, amelyek a bőrömben találhatók – és nemcsak az arcbőrömben, hanem a testem többi részén is, ezért például a narancsbőr enyhítéséhez is hozzájárul. Én mondjuk ezt nagyon nem vettem észre egyelőre, de nem is mozogtam annyit ezen a héten, mint szoktam, úgyhogy lehet, hogy ha kicsit többet jártam volna a terembe, ez is megtörtént volna.

Azt is észrevettem, hogy minél többet iszom, annál szomjasabb leszek, ami elég meglepő volt, tekintve, hogy régen egyáltalán nem kívántam a folyadékot, csak azért ittam, mert azért néha kell. Reggelente alig vártam, hogy lehúzzam azt a fél liter citromos vizet, és napközben is gyakrabban nyúltam a pohár után, mint egyébként.

vizivas4.jpg
Edzős napokon könnyebb volt elérni a 4 litert, mert ilyenkor izzadok, mint egy ló, és kívánom a vizet.

Igazán a különbség viszont vasárnap jött ki, amikor egy eseménydúsabb szombati nap és szombat esti duhajkodás után felkeltem – mivel előző nap nem figyeltem egyáltalán a folyadékbevitelre, na meg azért a fröccs is fogyott rendesen, másnap hamuszürke arccal ébredtem, és úgy néztem ki, mint aki öt napja nem aludt. Ez nyilván részben az alkoholnak köszönhető, de biztos vagyok benne, hogy ha többet ittam volna napközben (mármint vizet), akkor a másnapot is kicsit jobban bírtam volna, és nem is néztem volna úgy ki, mint akin átment egy traktor. Igyekeztem hidratálni másnap, még az is lehet, hogy 4 liternél többet is megittam, és hétfőn már nem sok bajom volt egy kis fáradtságtól eltekintve – ugyanúgy friss volt az arcbőröm, mint egész héten, pedig aztán 28 évesen eddig kétnapos volt a másnap, és valószínűleg a rengeteg víz nélkül egy jól sikerült szombat után még hétfőn is nyögném az alkohol következményeit.

Persze vannak hátrányai is a napi négy liternek: gondolom, senkit nem lep meg, hogy nagyjából félóránként jártam pisilni, és nehéz volt egyórás edzéseken részt venni anélkül, hogy ki kelljen kérnem magam a kétbetűs helyiségre. Ez viszont szerencsére idővel azért változik, és ahogy hozzászokik a szervezetem, úgy képes egyre több folyadékot befogadni.

giphy (6).gif
via Pixar Animation Studios

Szóval, nekem abszolút bejött ez a napi 4 liter – de ha te is kipróbálnád, arra azért figyelj, hogy nem mindenkinek ez a mennyiség a megfelelő, minden szervezet más mennyiségű folyadékon működik a legjobban. Kísérletezd ki, neked mi a kellemes (vagy egy vérvételnél kérdezz rá az orvosodnál, hogy szomjas-e a szervezeted, ő ebből meg tudja mondani), és arra is figyelj, hogy a koffeines italok például vízhajtóak, ezektől több folyadékot veszítesz.