Nem áll messze tőlem a természetes anyagokkal való kísérletezés, úgyhogy, gondoltam, miért ne? De ekkor jöttek a felmerülő kérdések: milyen zabpelyhet vegyek? Öntsem bele a kádba? Nem fog eldugulni a lefolyó, mikor leeresztem a vizet? Hiába lesz szép a bőröm, ha a csőgörényes csávónak tudom csak mutogatni.

Elkezdtem kutakodni, és az első recept, amit a zabpelyhes fürdőhöz találtam, így kezdődött: „végy egy tál zabpelyhet és sodrófával addig törd, míg őrlemény nem lesz….” Ez hülye.

Más időtöltésre nem is vágyom. Aztán tovább kerestem és megtaláltam azt a leírást, ami még nekem is gyerekjáték, és a lefolyóm is biztonságban marad. Fogj egy pár (nem kedvenc és nem titok) zoknit és töltsd tele a finom szemű zabpehellyel, majd dobd őket a kádba. Nekem volt egy pár sosem használt piros térdzoknim, azokért igazán nem volt kár. Annyira tömtem tele őket az őrleménnyel hogy a végükre még tudjak csomót kötni, ehhez körülbelül fél zacskó, vagyis 250 gramm zabpehely kellett. A kádat megtöltöttem forró vízzel és belöktem a zoknikat, megvártam, míg kicsit kihűlt, és a víz kicsit zavarosabb fehér lett.

Ezután körülbelül 20 percet áztattam magam, ez alatt párszor engedtem még meleg vizet és csesztettem-nyomkodtam a zoknikat. Látványra rohadtul nem hajaztam a filmekben lévő, gyertyás-rózsaszirmos-fürdőző csodanőkre. A víz színe mint a tejé, olyan volt, illata pedig a reggeli zabkásáméhoz hasonlított. Mivel a fürdő lényege, hogy a bőrödre tapadjanak a kis szemcsék, nem szabad kiszállás után sem erősen megtörölközni, legjobb megvárni, hogy magától megszáradj. Pár percet adtam ennek a „szabad levegős száradásnak”, utána óvatosan felitattam a vizet, és nyugtáztam, hogy legalább a kádat dugulásmentesen le tudtam engedni.

meretezettzabosfurdokep.jpg

Hála az égnek, hogy olyan zoknit választottam, amiért nem kár, mivel szerencsétlen a fürdő végére úgy nézett ki, mint egy ázott, püffedt mikulászsák. A végeredmény egyébként nem volt sokkolóan szembetűnő, mégsem gondolom kamunak a dolgot. Nézegettem a vádlim, ahol a leginkább problémás szokott lenni a bőröm, de még másnap reggel sem látszott a szokásos kiszáradás. Mivel ezt a „kezelést” heti egy-két alkalommal ajánlják, úgy gondolom, hogy fogok neki egy esélyt adni, ha a bőrömnek problémásabb időszaka lesz. Csak előtte szerzek pár ritka ronda zoknit.