A gyerek 4 napja jár oviba. Ennyi idő elég is volt, hogy a bennem lévő kételyeket (biztonságos járnia? A többi szülő is annyira elővigyázatos, mint én?) felváltsa az „ez az élet rendje” érzés. Alig egy hét elég volt, hogy visszarázódjon a rend, ő a kis közösségével szocializálódik, míg én nyugiban dolgozom. Erre másról sem hallani, mint arról a bizonyos második hullámról. És míg az első körben ott volt a bizonytalanság, a kézfertőtlenítők és az élesztők felhalmozása, a kovásztalan kenyerek sütése, addig mostanra - legalábbis szeretném azt hinni - felkészültebben tudok az esetleges rossz hírekre reagálni.

1. Felkészülök, de nem felhalmozok

Nem szeretném, hogy még egyszer azt kelljen kimatekoznom, hogy mikor lehetnek a boltban a legkevesebben, hogy én minél nagyobb nyugiban megvegyem a kéthavi WC papírt és a fagyasztott gyümölcsöt. Mostanra ugyanis tudjuk, hogy ez teljesen felesleges és értelmetlen. (Nem beszélve arról, hogy mennyire megterhelő a pénztárcának is.) Éppen ezért a következő hetekben inkább minden bevásárláskor egy-két dologgal többet veszek. Így legyen szó akár lisztről, tamponról, samponról vagy a gyerek vitaminjáról, észrevétlenül be tudok tárazni.

2. Felkészítem a bőrömet a bezártságra

Gondolom mindenki tapasztalta, hogy az a sok kézfertőtlenítés és szappanozás mennyire meg tudja viselni a bőrt.

Emlékszem, áprilisra már annyira sikerült kicsinálnom a bőrömet, hogy esténként a kezeimet olajba áztatott pamutzokniba dugva kapcsolgattam a tévét.

A bezártságtól és attól, hogy kevesebb friss levegő ért, pedig az arcbőröm és a lábaim is egyszerre voltak szárazak és fakók. Most már tudom, hogy mivel tudok nem csak tüzet oltani, de megelőzni is. A kezeimnek, könyökömnek, lábaimnak például EZ az olaj jelentette a megváltást, míg az arcbőrömet EZ a termék tette rendbe. (ITT pedig megnézheted, hogy a szerkesztőség tagjai-mind különböző bőrtípussal-melyik hidratálóra esküsznek.)

3. Nem vadulok meg a kajával

Nekem sikerült jól megszívatni magam az „úgyis elúszik a nyár” dumával, és most itt állok poszt-karantén, plusz 10 kilóval. Bár visszagondolva tényleg néha a napom fénypontja volt a gyerekkel a közös sütisütés, (nem beszélve az esti filmnézés közbeni nasizásról) még egyszer nem szeretnék kajával stresszt oldani és unalmat elűzni. Mivel viszont nekem a sütés a jógám és a kikapcsolódásom, drasztikusan nem vonnám meg magamtól az élményt, de mindenképpen tudatosabban csinálnám.

4. A saját körmösöm és fodrászom leszek

Mondom ezt úgy, hogy tudom: sosem lesz a végeredmény olyan, mintha szakember csinálná. Mégis, az olyan kis apróságok, mint egy szépen festett köröm vagy, mint egy frissen festett haj, tudnak annyit dobni a hangulatomon, hogy itthon megcsináljam magamnak. TIPP: kérd meg a fodrászodat, hogy segítsen kiválasztani, hogy melyik drogériás hajfesték való neked és abból dugj el otthon egyet. Nekem a fodrászom tavasszal EZT javasolta, de annyira hiánycikk volt, hogy hetekig kerestem. Most viszont már ott lapul a fürdőszobámban egy dobozzal.

5. Emlékeztetem magam, hogy változnak az évszakok

Fura ilyet mondani, de igenis mázli, hogy az első hullám tavasszal érkezett. Ugyanez az otthonülés mennyivel rosszabb lett volna a téli szutykos sötétben vagy a 40 fokos kánikulában? Mivel a második hullám őszre (télre?) várható, ezért én már most ellenőriztem, hogy a párásító működik -e, van -e itthon nem lejárt szavatosságú illóolaj, és hogy a friss, nyári gyümölcsökből legyen lefagyasztva jó pár adag. (Amiket eskü, hogy nem sütibe fogok dobálni, hanem magában eszek meg!)

6. Betartom a szabályokat, de...

Ha nem is értek egyet minden rendelettel, elfogadom, hogy be kell őket tartani. Én biztosan nem fogok az Aldis biztonsági őrrel izmozni, hogy nem veszek fel maszkot és nem fogok patáliát csapni, hogy a gyereket miért nem viszik ősszel színházba. Viszont, ha a lelkemnek és az ép elmémnek arra van szüksége, hogy kimozduljak, akkor azt - betartva a szabályokat - többet nem vonom meg magamtól. Legyen szó, akár Duna-parti sétáról, barátnős találkozóról vagy városban csavargásról. Kimondom: nem tudom még egyszer ezeket megvonni magamtól. Remélem nem is lesz rá szükség.