Trükkök és tanácsok, hogy ne viselje meg a bőrödet a hosszú repülőút
Elmondhatatlanul szeretek utazni. Új helyeket megismerni, látni, hogy más népek hogyan isszák a reggeli kávéjukat, milyen ruhákat hordanak, miket esznek, nekem ez lételemem. Ráadásul nagyon szerencsés is vagyok, mert a munkámnak köszönhetően sokat is „kell” utaznom. A repülőutakat viszont már nem annyira kedvelem, mivel a bőrömet eléggé megviselik. Legalábbis sokáig így volt, míg szép lassan ki nem alakítottam az „utazós rutinomat”, hogy bármilyen hosszú út után is szállok le a gépről, a száraz bőr és nyúzott érzés helyett csak azzal kelljen foglalkoznom, hogy merre induljak csavarogni.
Nem viccelek, mikor azt mondom, hogy „ külön utazós szépségrutinom van.” Ha tudom, hogy hosszabb út áll előttem, akkor tudatosan, napokkal korábban elkezdem a készülődést.
Ilyenkor előkerül a kisebbik, még kézitáskában pont elférő beauty neszesszerem, amibe a következők kerülnek: micellás víz és vatta, hogy le tudjam mosni az arcom, ha piszkosan érzem, fogkefe és fogkrém (oké, egy Budapest-Prága útvonalon ez nem szükséges, de ha hosszabb az út és esélyes, hogy elalszom, akkor igenis fontos) arcpermet és fátyolmaszk.
Az utóbbiakra azért van szükség, mert a gépen baromi száraz a levegő, ami a bőrt is elég rendesen kiszárítja. (Nem, szerintem nem kell hülyén érezned magad, attól ,hogy fátyolmaszkban ülsz, sokan csinálják, nem ciki)
Mióta észrevettem magamon, hogy nem elég, hogy arcpermetet-, és maszkot használok, hanem belülről is hidratáltnak kell lennem, minden utazás reggelén készítek egy nagy adag, csak citrommal ízesített zöld vagy fehér teát, és abból minél többet megpróbálok meginni a felszállásig vagy ameddig nálam lehet a termoszom.
Ha valaki kiszúr a reptéren, akkor általában a követezőt látja: kényelmes, de csinos melegítőben, az orromig lehúzott kapucnis felsőben sétálgatok. Ennek két oka van: az egyik, hogy szeretem „Kardashian-stílusban” nyomni a repülést, vagyis hiszek abban, hogy egy kényelmes, de csinosabb melegítőben nem ciki utazni. A kapucni pedig azért kell, mert egyáltalán nem sminkelem magam, amit nem feltétlenül szeretnék mindenkinek meg is mutatni.
Annyira más a levegő egy gépen, hogy úgy gondolom, hosszabb utakra bűn még egy vastag sminkkel is terhelni a bőrt, maximum egy szempillaspirált vagy BB krémet ajánlanék annak, akit zavar, ha nincs rajta valami fedés.
Az utazós táskámban még helyett szokott kapni a selyem szemmaszkom. Sajnos hozzá vagyok szokva, hogy csak vaksötétben tudjak aludni, ami nemcsak a repülőutakon lehet kihívás, hanem sokszor a szállodákban sem tudok eléggé sötétet csinálni, így majdnem minden utamon előkerül.
Végül, de nagyon nem utolsósorban pedig a kaját, pontosabban a snackeket is előre be szoktam készíteni. Mivel kevés dolgot utálok annyira, mint éhesnek lenni, a gépen lévő kaja, pedig lutri, hogy tetszik–e vagy nem, mindig csomagolok magamnak magokat, gyümölcsöt vagy joghurtos müzliszeletet.(A sózott rágcsákat viszont érdemes kerülni, mivel azok is vizet vonnak el a szervezetedtől.)
Szóval, igen, még a repülőn is komolyan veszem a beauty-rutint. Viszont egyik lépés sem nevezhető akár macerásnak, akár időigényesnek, főleg, ha utána tényleg frissen és üdén kezdhetek neki a világjárásnak.