Belevágtam a nyomkodásmentes kihívásba: nem vagyok teljesen elégedett vele

"Hagyd már az arcod", "ne nyomkodd", "azért jönnek, mert piszkálod őket" - ismerős? Ha te is küzdöttél már pattanásokkal, tudod milyen idegesítő, mikor önjelölt szakértők próbálják megosztani veled a tiszta arcbőr titkát. Én is így vagyok ezzel, úgyhogy eldöntöttem, két hétig hozzá sem nyúlok az arcomhoz (a tisztítást és rutinlépéseket kivéve).  

És - sajnos - egyáltalán nem azt kaptam ettől a két héttől, amit vártam. 

Őszintén szólva azt hittem, hogy már pár nap után csodásan ragyogó és aknémentes lesz a bőröm, ehhez képest az első hét vége táján már tele voltam olyan mitesszerekkel, amiket előtte mindig eltávolítottam (persze higiénikusan). És csak gyűltek, gyűltek és gyűltek. Maszkokkal, extra ápolással, tonikokkal és szérumokkal próbálkoztam, de valamiért nem kezdett el működni a dolog. 

Még a második hét végén sem. Pedig azt hittem, ha megadom az esélyt ennek a kihívásnak, és kibírom, hogy 14 napig nem piszkálom a bőröm, akkor megoldódik minden gondom. Hát, nem. Bár egy előnye volt: megspóroltam pár percet az esti rutinomból. Persze nem szoktam minden este maratoni nyomkodást tartani, de néha előfordul, hogy öt-tíz percig is ott állok még a tükör előtt - biztos, ami biztos. 

Még mielőtt megítélnél, le kell írnom: abszolút higiénikus körülmények között, mindig szakszerűen igyekeztem kinyomni a pattanásaimat és azokat a mély, gyulladt aknékat, amiknek csak rosszabbat tesz a piszka, nyilván békén hagytam. Inkább a könnyen kipattanó, sok esetben fekete közepű mitesszereket távolítottam el enyhe nyomással, kendővel, nem gyilkolva a bőrömet.  

Lehet, hogy pont emiatt nem jött be ez az egész kihívás: a durva nyomkodást ugyanis már rég magam mögött hagytam. 

De azért kíváncsi voltam, mi az igazi titok, úgyhogy utánanéztem a neten, kinek mi a tapasztalata az anti-arcpiszkálós kihívás terén. Elég megoszló véleményeket találtam: volt, aki istenítette ezt a kihívást, volt akinek egy hónap után jött be, és olyan is akadt, akinek nem változott különösebben tőle a bőre. 

És ez a szép ebben: nincs univerzális igazság, mindenkinek más jön be, még akkor is, ha a probléma szinte ugyanaz. Egy dolog biztos, a nyomkodás nem tesz jót sem az arcodnak, sem a lelkednek. Hiszen mi értelme egy patiból vörös, még gyulladtabb foltot gyártani, amit aztán lehet szépen alapozózni, hogy ne látszódjon? Ördögi kör. Legalábbis nálam. Az tény persze, hogy a bőröm nem sokat változott ez alatt a két hét alatt, de egy valami igen: a hozzáállásom.  

Tudom, hogy nem akarok annyit foglalkozni az aknéimmal (az egészséges életmódon és bőrápoláson kívül), hogy hosszú, akár olvasással vagy filmnézéssel is eltölthető perceket veszítsek a fürdőben. Meg azt sem akarom többé, hogy benézek egy patit - mert azt hiszem, hogy simán kiugrik, aztán el is múlik -, és csak rosszabbat teszek vele, aztán még egy hétig küzdök, hogy korrektorral takargassam a nyomát. És azt is tudom, hogy bár kielégítő dolog a nyomkodás (ha neked nem, kérlek írj nekünk egy levelet, hogy csinálod!), valójában csak rizikót hordozhat magában; a kezeken lévő baktériumok ugyanis könnyen megbosszulják magukat még több akné és gyulladás formájában. 

Bár nekem nem változtatott sokat a bőröm állapotán ez a kihívás, attól még folytatni fogom. Például azért, hogy ne kelljen többé extra mennyiségű alapozót használnom ahhoz, hogy eltüntessem a vadulásom nyomait.

És te belevágsz?