A hialuronsav oké, de a botox már tabu? Hol a határ kozmetika és plasztika között?

Természetesen ez is ugyanúgy szubjektív, mint minden más, hiszen van, akinek a botox-időpontja ugyanúgy van beírva a naptárába két meeting közé, mint nekem az edzések a vizsgáim és a megbeszéléseim közé. És persze vannak olyanok is, akik már egy lézeres szőrtelenítést is ördögtől valónak tartanak – azt hiszem, ide pont illik az, hogy "kinek a pap, kinek a papné". 

Egyvalami viszont vitathatatlan, és azok a számok: egy friss, idei kutatás kimutatta, hogy 2018-ban összesen 18 millió ember (!) feküdt kés alá az Egyesült Államokban kisebb-nagyobb plasztikai, orvosi és esztétikai célú műtétek miatt. Ez a szám nagyjából negyedmillióval több, mint 2017-ben. És sokkal-sokkal több, mint mondjuk öt éve. 

Ennek rengeteg oka lehet. Egyrészt folyamatosan változik a piac, elérhetőbbek, olcsóbbak az esztétikai beavatkozások - míg régen a botox csak a sztárok és a nagyon gazdag emberek kiváltsága volt, ma már szinte bárki beiratkozhat egy injekciókúrára, sőt, a komolyabb műtéteknek is alacsonyabb az áruk, mint néhány éve. 

De jelentős befolyásoló tényező a média és az alacsony önértékelés is: egy angol kutatás szerint azok a nők fekszenek a legnagyobb eséllyel kés alá, akik a legkevésbé vannak megelégedve az életkörülményeikkel és önmagukkal, a legkevésbé vallásosak, és a legnagyobb mértékben fogyasztják naponta az online-, és televíziós tartalmakat. 

Ami azért érdekes, mert ezeken mind lehetne változtatni az önismeret gyakorlásával, hitkereséssel (most nem feltétlenül a vallásra gondolok, lehet ez egy terápiás folyamat is), és egy kis digitális detoxszal... Nem? 

De ki vagyok én, hogy megmondjam, mit csinálj mellplasztika helyett - úgyhogy térjünk is vissza az eredeti témához. Én személy szerint semmit sem tartok "bűnnek", vagy túl soknak, ami örömet, nagyobb elégedettséget, és színvonalasabb, önértékelésben gazdagabb hétköznapokat okoz. A saját testével mindenki azt csinál, amit csak akar. De van egy másik szempont is, amely mentén csoportosítani lehet ezeket a beavatkozásokat: az orvosi kockázat (és a hosszútávú következmények). 

És itt jön a saját, személyes döbbenetem: rengeteg internetes forrást megnéztem a botoxszal, a különböző ráncfeltöltésekkel, plasztikai beavatkozásokkal és azoknak körülményeivel kapcsolatban, de csak minden harmadik-negyedik oldal számol be arról, hogy melyik milyen konkrét egészségügyi következményekkel, kockázatokkal járnak. 

Ez pedig azért ijesztő, mert ha most elkezdene érdekelni a ráncfeltöltés, és megállnék kettő -egyébként alaposnak tűnő - cikk után, simán lehet, hogy fognám magam, és belevágnék egy botoxkúrába. És nem tudnám pontosan, hogy mit csinálok - csak akkor jönnék rá, amikor már késő. A “késő” pedig nem feltétlenül azt jelenti, hogy a pillanat, amikor ráeszmélek, hogy nincs mimikám... Az is lehet késő, amikor rájövök, MIT injekcióztak az arcomba. 

Mert van egy-két forrás, amely úgy nyilatkozik például a botoxról, mint valami teadélutánról: "feltölti és ellazítja az izmokat", "csillogóbb, örömtelibb tekintetet varázsol", "az arc fiatalabb, ragyogóbb lesz tőle".  

Ez azért így önmagában egy jó thai masszázs leírásába is passzolna. De ki és mikor fogja odaírni, hogy a botox a botolinum toxin rövidítése, amely a nem megfelelően kezelt húsokban, kolbászokban felhalmozódó mérgek gyűjtőneve? Olyan erős, hogy ha a tüdődbe szúrnák, azonnal meghalnál - hiszen a legkisebb adagja is azonnali izombénulást okoz. Ezt a bénulást használják már jó ideje a ráncok ellen. És ezért nincs arcmimikája annak, aki túlzásba viszi. 

Ezzel szemben például a hialuronsav nem nevezhető méregnek, hiszen a bőr természetes alkotóeleme (a kollagén és az elasztin mellett): a víz raktározásáért felelős, neki köszönhető az, ha puha, és hidratált a bőröd. Ha hialuronsavas kezelésre mész el, injekcióval bejuttatják a bőröd alá a hatóanyagot, ami elkezdi megkötni a vizet - így kisimítva a ráncokat.  

Félreértés ne essék: ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki botoxoltat, az felelőtlen, vagy hülye, míg aki hialuronsavat injekcióztat a bőrébe, az okosan dönt. Természetesen az óvatos botox is bejöhet, míg a hilauron is okozhat problémákat - ez mind egyéni kérdés, rengeteg más, befolyásoló tényezővel (az orvosod hozzáértése, tapasztalatai, a te célod, a hatóanyag mennyisége, stb.). 

De felhozhattam volna az applikátoros mellfeszesítés, a mellfelvarrás, vagy a fenékplasztika, a sajátzsíros fenékfeltöltés, és a Macrolane-injekciós (szintén hialuronsavas) fenékfeltöltés közötti különbségeket is. Ezek is mind egyéni mérlegelést érdemelnek: vagy rengeteget edzel a fenekedre -és vállalod, hogy lehet, hogy soha nem lesz olyan kerek, még ha megszakadsz sem - vagy úgy döntesz, beavakozást veszel igénybe. Rajtad múlik. 

A nagy, közös, mindannyiunkat érintő kérdés inkább az, hogy hol a határ kozmetika és plasztika között, és hogy ezt -egyéni értékrendünk szerint- átlépjük-e, vagy sem. Szerintem valahol az orvosi kockázatok, a hosszútávú hatások, és a fő motiváció elegyében van a megoldás: ha akarod, és tudod, miért csinálod (és azzal 100%-ban rendben is vagy), tudod, mit fog veled történni, és azt is tudod, mire számíthatsz később (és ezzel ki is egyezel), miért ne?