Az utóbbi időben eléggé rácsavarodtam a DIY szépségápolási cuccokra, így nem lepődtem meg, mikor Anita megkérdezte, van-e kedvem tesztelni, hogy tényleg lehet-e használható borotvahabot gyártani otthon. Mivel a nyári időszak a gyakoribb borotválások, önbarnítók, napolajak miatt mindig durván kiszárítja a bőrömet, megörültem, hátha most találok erre valami természetes megoldást.

Mikor elolvastam a hozzávalók listáját az első dolog, ami meglepett, hogy minden alapanyag megvan hozzá itthon.

Kellett hozzá sheavaj, olivaolaj, kókuszolaj, sütőpor, és valamilyen illóolaj. Ha neked ezek az alapanyagok hiányoznak a háztartásodból, ne aggódj, nem kell értük a Himalája jobb hátsó csücskéig zarándokolnod, a legtöbb drogériában mind kapható. Az eredeti leírásban az arányokat úgy adták meg, hogy több havi adagot lehessen csinálni, de mivel nem voltam biztos benne, hogy nem lesz-e kuka a végeredmény, továbbá nem szándékoztam egy bögrényi sheavajat elpazarolni, ezért egy kisebb adaggal készültem.

Így kalkuláltam: egy púpos evőkanál sheavajat és két evőkanál kókuszolajat vízgőz felett addig kevertem, míg folyékony egyveleget kaptam. Utána beleöntöttem egy evőkanál olívaolajat, öt evőkanál sütőport, 10 csepp grapefruitolajat (ez lehet bármilyen illóolaj is, ha tudod, hogy nem vagy rá allergiás). Ezeket mind egy kanállal összekevertem, és 3 órára betettem a hűtőbe, míg a lötty megszilárdult. Miután csekkoltam, hogy megkeményedett-e az anyag, már csak annyi dolgom volt, hogy kézi habverővel borotvahab állagúra keverjem.

borotvahabelsom.jpg

Ez itt egy kicsit trükkös volt, mivel a betonkeményre fagyott cuccot a habverő kicsi darabokban összevissza szórta a konyhámban. (Hiába mostam le a falat, a grapefruit illat pár nap után is érezhető volt.)

Szerencsére a megkötött cucc hamar olvadni kezdett, és láss csodát, percek alatt tényleg tejszínhabszerű állaga lett. 

De nem volt elég, hogy magamon teszteltem, a férjemet is berántottam a kísérletbe.

Én a lábamat, ő a nyakát kente be a habbal. Mivel ugye ebben a katyvaszban semmilyen állagjavító anyag nincs, ezért gyorsan kellett cselekedni, mert a melegtől és a felkenéstől hamar elvesztette az hab formátumot a cucc, és folyni kezdett. A lábamnál ezt nem éreztem akkora drámának, de a férjem szerint annyira nem poén, hogy ha nem elég gyors, akkor a köldökéig csöpög a krém. Ettől függetlenül működött a dolog, a borotva jól csúszott, a szőr szépen lejött, a kellemes citrusos illat nem túl erősen, de, érződött.

Viszont, ha azt szeretnéd, hogy tetőtől talpig kitartson a „habos életérzés”, akkor mindig vissza kell tenni a hűtőbe a tégelyt, és várni, hogy újra lehűljön, majd frissen újra habbá verni. De ennyit talán megér, hogy tudod, mi került a bőrödre. Ja, és azt mondtam, hogy a férjem félvállról odaszólt, hogy ha van kedvem, máskor is csinálhatok ilyet?