Fényvédőzés 

Amikor először hallottam róla, hogy a számítógépem is pont ugyanannyira ráncosíthat, mint a nap, még riogatásnak véltem az egészet és legyintettem - nagyjából annyi jelentőséget tulajdonítottam ennek a hírnek, mint annak, amikor megtudtam, hogy a gluténmentes diéta nem is feltétlenül egészséges, sőt, kifejezetten ártalmas lehet egyeseknek. Nap mint nap derülnek ki újabbnál újabb félelmetes és engem is érintő kutatási eredmények, de valahogy ez a konkrét hír mindig elém került és nem hagyott nyugodni, aztán Margó megírta itt, a Lilulanden is – és ekkor már eldöntöttem, hogy tenni fogok a káros hatások ellen. Úgyhogy azóta kenem magam szorgosan, hiszen napi 6 órát töltök a monitorom fénye előtt, és akárhogy is számolgatok, az évi szinten legalább 1800 óra kőkemény HEV-sugárzás - ez pedig már annyira ijesztő szám, hogy amint elolvasom, elképzelem, ahogy 3 év múlva hatvanéveseket megszégyenítő ráncokkal írom a cikkeket. Inkább a krémezés, abból nagy bajom nem lehet. 

Arcmasszázs 

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én rettenetes grimaszokat tudok vágni, amikor nagyon figyelek valamire – ja, tudom, nem valami csábos, de ez van. Attól eltekintve, hogy biztosan nem írás közben fog rám mosolyogni a szerelem, ennek vannak még durvább hátulütői, mégpedig a szemöldököm tövében megjelenő függőleges vonalak, amik egy-egy stresszesebb és melósabb nap után elég kellemetlen mértéket öltenek... Kifejezetten érzem, hogy mikor elég a munkából - ilyenkor olyan, mintha az egész arcom egy merev görcs lenne, úgyhogy elkezdtem saját kezű arcmasszázsokat nézegetni a neten, és azóta minden nap szánok 5-10 percet rá, mert nagyon bejöttek a mozdulatok! Nemcsak ellazít, ha egy kicsit nyomkodom az arcom, de érzem, ahogy kisimítja a stresszes feszüléseimet is, és talán segít abban is, hogy ne ráncosodjak hamarabb a kelleténél. Remélem!

laptop-no.gif

Szemüveg 

Már tinikorom óta éreztem, hogy nincs olyan sasszemem, mint amilyennek lennie kéne: sosem láttam hátulról a táblát, és egy idő után megfájdult a fejem a hunyorgástól a laptop és a tévé előtt is, de nem voltam hajlandó szemüveget hordani (ne kérdezd miért, hülye voltam). Aztán eljött a sűrű, dolgozós-egyetemre járós időszak és extrém méreteket öltött a fokozott koncentrálás. Úgyhogy elmentem egy optikába, és csináltattam magamnak egy szemüveget, ami azóta pont annyira fontos a munkához, mint a kávé vagy a levegővétel. Nincs óriási eltérésem a normális látástól, szóval leélhettem volna hunyorogva is az életem, de akkor - tekintve, hogy mennyit ülök most a gép előtt - biztos, hogy teljesen ráncos lennék pár év múlva... Így viszont látok, nem fáj a fejem, és még a bőrömet is megvédtem. Ja, és a szememet is, mert kifejezetten kék fényt kiszűrő lencsét kaptam bele – ha hasonló gondokkal küzdesz, egy jó szemüveg mindent megold! 

Hideg és zöldséges arcmaszk 

Határozottan érzem, amikor egy kemény munkanap vagy munkahét után kivan a bőröm - nem feltétlenül a fény vagy a laptopbámulós fejem okozza ezt, egyszerűen nem érzem magam komfortosan, ha sokat grimaszoltam és fáradt vagyok. Szerencsére erre is kialakítottam a saját kis szokásomat, ami nem más, mint a hűtőm zöldségesfiókjának feltúrása és egy jó kis hűsítő arcmaszk kikutyulása. Általában uborkából csinálom, de paradicsommal is dolgoztam már és imádtam azt is: lereszelem az adott zöldséget, összekeverem mézzel és joghurttal (a paradicsomot magában tettem az arcomra), majd 20 percig fekve relaxálok, miközben próbálom ellazítani az arcizmaimat – ami amúgy nem is annyira egyszerű feladat, cserébe iszonyú jó kikapcsolódás! Aztán lemosom, a bőröm meghálálja a törődést, én pedig indulhatok újra a csatába, a laptopom elé.