Ezért érzem azt, hogy esélyem sincs egészségesen táplálkozni

Egy előző írásomban elmeséltem, miért és hogyan jött el nálam az a pont, hogy fogyni kéne, és az azt követő szenvedéseimről is részletesen beszámoltam - de arról az időszakról még nem írtam, amikor annyira beszippantott a diétázás, hogy ezerrel elkezdtem blogolni, és egy táplálkozási tanácsadói tanfolyamot is elvégeztem. Mégis ott tartok, hogy totálisan meg vagyok lőve a témában.

Az elmúlt évek egyik legsikeresebb kezdeményezése, a zsírokon alapuló ketogén étrend

Persze én is - mint mindenki, aki legalább egyszer már le akart fogyni életében - tudom kábé mindennek a szénhidráttartalmát, és azzal is képben vagyok, mit nézzek a címkén, hogy ne legyek átverve a bio, a vegán, a csökkentett szénhidrát, a light meg a többi, nagyon hívogató címszóval. Tanultam az aminosavakról és a különböző tápanyagok fontosságáról. Vizsgáztam abból, hogy mit tanácsolnék egy kétségbeesett, fogyni vágyó kliensnek. A létező összes diétás könyv 90%-a biztosan ott van a polcomon, de egyszerűen nem vagyok hajlandó tovább azt az egyetlen irányzatot keresni, ami majd bejön. Mert ilyen nem létezik.

Mégpedig azért nem, mert abban a világban, ahol a könyvesboltban az ‘egészség’ címszó alatt egymás mellett csücsül a polcon a Gabona babona (a gabona szörnyűségéről szóló, a húst és zsírt egyébként éltető könyv) és a Hogyan legyek vegán?-nevet viselő útmutató (ami kiemeli, mekkora marhaság elengedni a rostdús liszteket), ott nem nagyon tudok igazságot tenni. Mert mindkettőt orvosi eredményekre alapozták, mindegyiket szakértő írta, mindenki mást mond. Naponta jelennek meg cikkek arról, hogy akkor most éppen mi van a kókuszzsírral: mégsem olyan egészséges, mert tele van telített zsírsavakkal - én meg már két éve kilószámra eszem, abban sütök-főzök. De ott a kenyér példája is: egy egész iparág épült arra, hogy elengedjük, aztán jött a hír, hogy együk, mert amúgy tök egészséges, és még a fehérliszttől sem kellene annyira tartanunk, mert néhány embernek - most figyelj - még jót is tehet a glutén. Priceless. Kérdem én: ilyenkor kinek van igaza? 

Mivel nem vagyok orvos, nem tudom megmondani, hogy mi az igazság, bár volt szerencsém jó pár dokit meginterjúvolni, és azt látom, az ő véleményük is megoszlik e téren. Megnyugtató. Csak annyit tudok, amiben biztos vagyok: bizonyos ételekben határozottan hiszek, mégpedig azért, mert jobban vagyok, ha eszem őket. Valószínűleg eléggé összetörnék, ha mondjuk kitalálnák, hogy a chia-puding igazából ártalmas, vagy az avokádó túlzott fogyasztása egészségtelen a szívnek vagy az agynak. De az előző példákból okulva, miért ne történhetne meg ez is?  

Egy jó ideig nyomtam a ketogén étrendet, tehát nem ettem napi 30-50 gramm szénhidrátnál többet (segítek: ez nagyjából két banánnal vagy egy szelet rozskenyérrel egyenlő), és állandóan zsírt tömtem az arcomba, még a kávémat is “golyóálló” módon ittam (teleraktam MCT-olajjal, így egy jó nagy adag zsír volt az egész). Nem mondom, fogytam tőle, nem is keveset, de ha valaki megkérdezné, mikor éreztem magam a legszarabbul életemben, azt hiszem, ezt az időszakot mesélném el neki, ketózis ide vagy oda. Mert azért az még laikusként is elég furcsa, hogy egy étrendben szinte csak zsírt és húst lehet enni, nem? Nekem ez nem tűnik annyira kiegyensúlyozottnak... De őszintén, egyik trendi életmód sem.

Azt vettem észre az elmúlt években, hogy a diéta fogalma mára már sokkal több, mint régen volt, gyakorlatilag modern hitvallássá nőtte ki magát: paleósok és vegánok kommentháborúznak egy-egy megosztó téma alatt a neten; nők és pasik milliói akkor se nyelnének le egy falat kenyeret, ha éheznének a sivatag közepén; megint mások meg teljesen hülyének nézik a zsírdiétát követőket, és csakis a természetes rostokra esküsznek. És vannak azok, akik csak kapkodják a fejüket, és teljesen el vannak veszve. Nekik maximum annyit tanácsolnék, hogy el ne kezdjék követni egyik drasztikus irányt se – csak tárazzanak be organikus élelmiszerekből és élvezzék azokat! A többi meg majd akkor jön, amikor jönnie kell. 

Én is csak egy dolgot szeretnék, azt az egyet, amire szerintem mindenki vágyik: egy választ. De már rá kellett jönnöm, hogy nem egy friss kutatás vagy egy új irányzat fogja megoldani a gondomat, hanem az élethosszig tartó tanulás, tapasztalás, és az, hogy nem hagyom magam becsapni - rátermettség, tudás és elhatározás kell hozzá, de szerintem menni fog. Egyszer (remélem) úgyis megírja valaki, hogy minden diéta egészségtelen és hambizni kell a hosszú életért - addig meg legalább kitapasztalom, mitől hogyan érzem magam, mert - egyelőr e- ezt az egy utat látom magam előtt. De ez nem is olyan rossz út!