1. Ha tetszik, ha nem, három hetente fodrászhoz kell menned, különben a frufrud úgy lóg a homlokodnál, mint egy kirojtozódott mosogatórongy.

2. Túl vagy már legalább egy olyan hajbaleseten, amit annak köszönhetsz, hogy megpróbáltad saját magadnak levágni a frufrud, általában körömolló, vagy papírvágó segítségével.

3. Már többször megállapítottad, hogy milyen jó, hogy a frufrud eltakarja a homlokodon lévő pattanásokat  - csak aztán eszedbe jutott, hogy ha nem lenne frufrud, akkor lehet, hogy pattanások se lennének a homlokodon.

4. Mindennél jobban gyűlölöd a szeles időt, mert míg a frufrutlanok haja ilyenkor maximum dögösen zilált és szélfútta lesz, addig te az összevissza álló tincseiddel úgy nézel ki, mint egy idióta.

5. Általában hordasz magaddal egy fésűt, amivel sutyiban mindig gyorsan megigazítod a frufrud, amikor senki sem lát.

6. Ha kedved támad felvenni egy sapkát, vagy kalapot, akkor azonnal jön a dilemma: ha kívül hagyod a frufrud, akkor jobban néz ki, de lelapítja, ha viszont alá tűröd, akkor nem veheted le a fejedről addig, míg emberek között vagy. Hacsak nem szeretnél egy kakadura hasonlítani.

7. Frufrusként az izzadás az egyik ősellenséged.  Akármilyen műgonddal is lőtted be a hajad, pár csepp verejték, és a séródnak ANNYI.

8. A reggeli menetrendedbe minden_áldott_nap bele kell kalkulálnod plusz 5-10 percet,  amit kizárólag arra szánsz, hogy beszárítsd/befésüld/belődd a frufrudat.

9. Ennek ellenére tízből nyolc alkalommal egy idő után „házikós” lesz, azaz középen kettéválik, még akkor is, ha egy liter lakkot teszel rá.

10. Néha elgondolkozol azon, hogy vajon azért van-e frufrud, mert annyira szereted, és jól áll, vagy azért, mert egyszer már megpróbáltad lenöveszteni, de félúton nem bírtad tovább, hogy semmit nem tudsz kezdeni a hajaddal, és inkább újra levágattad.