Szokták mondani, hogy a nők általában akkor eszközölnek valamilyen drasztikus változtatást a hajukon, amikor trauma éri őket – így visszagondolva, én nem tudom kötni semmilyen nagy hatású eseményhez az átfestetéseimet, egyszerűen csak az hajtott, hogy ráuntam az épp akkori színre vagy kíváncsi voltam, milyen lennék mondjuk barnán.
ef48742557f7e6f5-funny-gifs-because-i-m-worth-itbest-gifs-best-gifs.gif
Az egész 14 éves koromban kezdődött, amikor a 7. osztály utáni nyáron a legjobb barátnőmmel vettünk hidrogén-peroxidot és szőkítőport, majd kiszőkítettünk egy nagy tincset a hajunk arcunkat keretező részén. Tudom, horroriszikusan hangzik. Csoda, hogy nem esett le az a tincs úgy, ahogy volt. De hát tinik voltunk, na… Szóval ezt csináltuk egy darabig, mire a gimi előtt úgy döntöttem, az egész hajamat bemelíroztatom. Imádtam. Mindenkinek tetszett, még a tanárnőknek is. 
 
Aztán persze innen már nem volt megállás.
Ha jól emlékszem, 10.-es koromban festettem át az egész hajam szőkére. Nagyon világosra. Baromira szerettem azt is. Ráadásul akkor még nagyon hosszú hajam volt, sok barátnőm irigyelte is. És azért egy hosszú szőke lobonc elég feltűnő… Valószínűleg ezt szúrta ki először az első barátom is, akivel aztán 5 évig jártam. 
 
Kb. 2 szőkén eltöltött év után kicsit visszafogottabbra szerettem volna váltani, úgyhogy jöttek a barna melírok. Namármost, ha egy leszívatott szőke hajra barnát festesz, az egyrészt összhatásában nem fog jól kinézni, másrészt kb. 2 hajmosás erejéig lesz úgy-ahogy vállalható, utána kikopik, beszürkül, ami nem túl esztétikus. Erre elég hamar rájöttem, és mi más megoldást találtam volna, mint az egészet átcsapatni sötétbarnára?! Úgy voltam vele, az majd szépen kiemeli a kék szemeimet.
 
A baj csak az volt, hogy a szemeim mellett a sápadtságomra is brutálisan ráerősített, ráadásul a karikáimat, és a bőrhibáimat is még jobban kiemelte.
Elég egészségtelenül néztem ki, maradjunk annyiban. Aztán nyilván elkezdte ledobni a szőke a sötét színt, ami újfent beszürküléshez vezetett. És akkor vissza az origóhoz, jöttek a szőke melírok…
 
Csakhogy egy barnára festett hajat a szőke sosem fog úgy befogni, ahogyan elképzelted – sárgás, helyenként zöldes lett a végeredmény, ami pár további melíroztatás után viszonylag normalizálódot, de mivel ekkor még csak 19 éves voltam, persze, hogy be volt sózva a seggem… Vissza az egészet szőkére.
 
giphy.gif
Giphy/Universal Studios
Azt hiszem, ez volt a csúcspont. Egy barnára festett, szőke melírokkal ellátott hajat totál szőkére festeni azzal járt, hogy a séróm körülbelül ötféle színben pompázott a végén. Zöld, sárga, szürke és ezek különböző árnyalatai. De leginkább zöld… Ezt persze úgy kell elképzelni, hogy mindez mesterséges fénynél ütközött ki nagyon, és emlékszem, a diákmelón egy srác konkrétan be is szólt, hogy „figyu már, azt vágod, hogy zöld a hajad?” Nagyon kivoltam, úgyhogy pár napra rá bejelentkeztem egy népszerűnek számító fodrászszalonba, ahol végül otthagytam az egész havi diákmelós fizetésemet, de legalább egy 4 órás küzdelem alatt rendbehozták a hajam. Újra szőke voltam.
 
A legdurvább a sztoriban az, hogy a hajam minden megpróbáltatást hősiesen tűrt, és egyáltalán nem károsodott látványosan. Családi örökség nálunk a strapabíró séró, de azért az akkor is csoda, hogy ezt a tortúrát túléltem anélkül, hogy leesett volna a fél hajam.
 
Néhány évig még maradt a szőke, aztán elegem lett belőle, hogy már két hét után meglátszódik a lenövés és havonta járhatok fodrászhoz. Egyrészt az időt, másrészt a pénzt is sajnáltam rá. Úgyhogy elkezdtem csak a tövét melíroztatni, és szépen-lassan lenövesztettem így a teljes festést. Menet közben aztán le is vágattam a hajam egész rövidre, úgyhogy most már tényleg csak a melírozás van benne, és semmi pénzért nem festeném be újra az egészet.