Azt már tapasztalatból tudom, hogy néha elég csak a spájzomat feltúrni, hogy szuper szépítkezős alapanyagokat találjak. Mivel a házilag kevert ilyen-olyan szépítő katyvaszokkal tele a net, ezért én célirányosan azokat a receptet kerestem, amikben benne vannak az „olcsó”, „könnyen beszerezhető”, „tényleg működik” varázsszavak és ezek összes szinonimája.

Bizony, hiába tartom nagyra ezeket a házi praktikákat, ritkán akad időm frissen reszelt molylepkeszárnyban áztatni magam 4 órát, miközben tibeti jak szőrével kenegetem magam.

Örültem, mivel az első öt leírásból négynél a krumpli volt a fő alapanyag, és mivel korábban volt krumplis pakolással jó tapasztalatom, nem is keresgéltem tovább. A krumplin kívül szükségem volt még mézre és tejre. Pipa, pipa, ezek általában mindig vannak itthon. A pakolást marha könnyű volt megcsinálni, főtt krumplit kellett összetörni, majd összekeverni mézzel és tejjel (tejből inkább a zsírosabbat ajánlották). Utánaolvastam: amellett, hogy mindegyik alapanyag természetes, még jótékony hatásai is vannak.  A krumpliban lévő keményítőnek gyulladáscsökkentő hatása van, segít eltüntetni a bőrön lévő foltokat, miközben nyugtatja is azt. A tej és a méz pedig hidratálja és puhábbá teszi a kezeket, valamint segít elmulasztani a feszülő érzést. Gyakorlatias lányként egy nagyobb adag krumplit főztem meg, így az ebéd előkészületeit is letudtam.

krumplispakolasm.jpg

Mivel úgyis a kezemre akartam kenni a cuccot, ezért nem szöszöltem a villás krumplitöréssel, a kezemmel trancsíroztam bele a mézet és a tejet is. Direkt csak az egyikre kentem rá a pakolást, mert látni akartam a különbséget a kezeim között. Oké, meg azért is, hogy ne kelljen húsz percig csakúgy néznem magam elé, hadd tudjak a kísérlet alatt olvasgatni is... Végül közel fél órát áztattam a kezem a pakolásban, utána csak langyos vízzel leöblítettem a krumplis keveréket, és mint valami kézmodell, elkezdtem a fényben forgatni a kezeimet. Látványra ugyanolyan volt a kettő, viszont tapintásra határozottan más volt a „pakolásos". Nem úgy volt puhább a bőr, mint egy krém után, ráadásul nem is lett ragacsos, csak egyszerűen finomabb lett a tapintása.

Mivel az egyik fő bajom a krémekkel, hogy óránként kell kennem velük a kezemet, és ezt nem szándékoztam a krumplival is eljátszani, ezért néhány órát vártam, tettem-vettem, hogy elmúlik-e a pakolás varázsa.

És a legnagyobb örömömre, a válasz nem! Nem éreztem azt a feszülős érzést, és még állagra sem volt az a durva kiszáradás. Szóval a burgonyás pakolás átment a teszten, máskor is be fogom vetni, ha úgyis krumplis kaját főzök. Akkor meg aztán igazi szupernőnek fogom érezni magam, ha a vasárnapi ebédet szépen ápolt kezekkel teszem majd az asztalra.