Anya vagyok full sminkben – Ezt szeretném, ha tudnád rólam
„Az ilyenek miatt, mint te, lesz depressziós a többi anya” – írta a barátnőm nyilván (?) viccből (??), amikor elküldtem neki a képet, amin a hat hetes gyereket magas sarkúban, mini ruhában és sminkben tologatom a Városligetben. Mióta 7 kiló felett van, hordozom, és órákat is kint lehet már vele lenni, a magas sarkút persze én is kitaposott sportcipőre cseréltem, de a smink maradt.
Elég bármelyik celeb anyuka Instagramján megnézni a kommenteket, és gyorsan kiderül, hogy akin kisbaba és highlihter is van, azon keresztvíz nem marad. Mielőtt legközelebb te is ilyen kommentet írnál – vagy csak a buszon ülve odasúgnál valami epéset egy műszempillás kismama láttán – szeretném, ha tudnád rólam ezeket a dolgokat.
Nem, nem nézek ki így minden nap
Ha azt látod, hogy talpig sminkben és beszárított hajjal sétáltatom a gyereket, akkor gratulálok: sikerült az egyik legjobb napunkon összefutni velünk. Ez azért is különleges, mert ezek azok a napok, amikor ha kimegyünk a házból, üres a Városliget, utasok nélkül jár a 7-es busz és még a drogéria is olyan kihalt, mintha egy apokalipszisfilm díszlete lenne.
A hét összes többi napján, amikor délután 1 órakor még fogat mosni sem jutottam el, és végül a melegítőnadrághoz felkapott strandpapucsban megyünk le a zöldségeshez krumpliért, biztos, hogy azon a 30 méteren összefutok egy kollégámmal, három volt pasimmal, a teljes gimis évfolyamommal és legalább egy anyukával, aki talpig sminkben és beszárított hajjal sétáltatja a gyereket.
Még jó, hogy tudom, hogy ő sem néz ki így minden nap. Egy kisgyerekkel az élet teljesen kiszámíthatatlan, ha van rajtam szempillaspirál, az nem azt jelenti, hogy valami csodanő vagyok, csak azt, hogy éppen egy kicsit jobb napunk volt – de persze még ez is bármikor megváltozhat, és semmi nem garantálja, hogy ha ugyanazon nap délutánján mondjuk becsöngetsz hozzánk, már nem egy lehányt pólóban nyitok ajtót.
via Deedle-Dee Productions
Nem a gyerektől veszem el az időt
Vagy hát ahogy vesszük, nyilván azt a 10 percet is, amennyi alatt rutinos mozdulatokkal feldobom a sminkemet, tölthetném a gyerekkel. Ha alszik, olvashatnék valami szakirodalmat arról, hogy mivel fejleszthetem tovább a finommotoros képességeit az aktuális életkori hétben és ha már mindent átnyálaztam a témában, esetleg tölthetném az időt azzal, hogy azon stresszelek, megfelelően ível-e a fejkörfogatának növekedését mutató percentilis görbe.
Ehelyett igen, szántam 10 percet magamra.
Arra, hogy maradjon belőlem is valaki, hogy csináljak valamit, amit csak önmagamért csinálok. Van, aki megiszik csendben egy csésze teát, van, aki átpörget egy bulvárlapot, van, aki csak szeret ilyenkor bámulni kifelé a fejéből. Én attól érzem kicsit jobban magamat, ha 10 percre úgy tehetek, mintha a régi életemet élném. Egyikünk sem szuperanya, mindenkinek kell néha valami, amiből egy kicsit, legalább nagyon kicsit töltekezhet, és utána úgy mehetünk vissza gyereket büfiztetni, hogy emlékszünk rá, hogy ez nem önkéntes rabszolgaság, hanem életünk egyik legnagyobb kalandja, amit az a tükör előtt sminkelő, önmagára ráérő lány már mindennél jobban akart.
Én is tele vagyok kétségekkel
Nem gondolom, hogy a sminktől leszek jó nő, és azt sem, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy én ezekben a hónapokban is a fülbevalómhoz passzoló harisnyanadrágban legyek. Viszont, miközben millió kétségem van minden egyes döntésemmel kapcsolatban, miközben állandóan azon rágom magamat, hogy jól csinálok-e mindent, miközben az esti zuhanyzás közben nem tudom nem megnézni minden nap, hogy mi minden változott meg a testemen, nekem rengeteg önbizalmat ad, ha néha fel tudok tenni egy kis sminket. Vagy egy kicsit többet.
És végül: senkinek nem tartozom magyarázattal
Az én testem, az én időm, az én gyerekem.
Ha tollas fejdísszel és RuPaulra sminkelten akarok megjelenni a játszótéren, az is az én dolgom. Ahogyan az is, ha bedobom a törülközőt, és azt mondom, hogy ezen a héten csak a gyerek életben tartására vagyok hajlandó, és semmi többre.
Úgyhogy könyörgöm, ha valahol összefutunk, és én sminkben vagyok, te meg hajat mosni sem tudtál egy hete, ne érezd szarul magad. Voltam már ott, ahol most te vagy, és még leszek is. Ugyanazon a hullámvasúton ülünk. Inkább örülj velem, hogy nekem most éppen jobb egy kicsit, én meg szurkolok, hogy gyorsan elmúljon a hasfájás, kibújjon az a fog vagy átmenjen rajta a hányós-fosós vírus.
És ha mindez megvan, és éppen egy szuper napot fogtatok ki, te mégis úgy döntesz, hogy a szemöldököd kiszedése helyett még 10 percet állsz a zuhany alatt, és csak folyatod magadra a vizet, vagy amíg visszaalszik, te kiveszel egy doboz jégkrémet a fagyóból, és anyatejes pólóban a kanapén ülve megnézed a Szívek szállodájának negyvenhetedjére ismételt részét, én örülök, hogy volt egy kis időd, amiben önmagadnak, önmagadért, önmagad tudtál lenni. Mert megérdemled, anyukám!
via Giphy