Mielőtt bárki is azzal találna meg: hogy merészelek nem úgy beszélni a hirtelen ölembe szakadt minőségi időtöltésről, mint életem ajándékáról, amit a dedemmel tölthetek, hadd szögezzem le, hogy nem erről van szó. Bár álmaim netovábbja összecsomagolni a családot és egyéves körútra menni velük, ez a fennálló helyzet azért egy „picit” más. Vannak, akiknek ezt a mostani szitut könnyebb kezelniük, másoknak nehezebben megy.

Ráadásul ez szerintem a gyerekek számától kezdve, a habitusukig sok mindenen múlik, nem is beszélve az olyan 'úri huncutságokról', mint hogy van-e kert, ahova ki lehet engedni a csordát, vagy a belváros kellős közepén laktok -e…

Mivel az én lányom ötéves, így főleg ahhoz tudok hozzászólni, hogy egy ovis korú gyerekkel miként tudnak hasznosan és gyorsabban telni a mindennapok, az elmúlt hetem tapasztalati szerint.

Készíts egy, a ti családotokra szabott időbeosztást!

Muszáj volt valamit kitalálni, hogy ez a pár hét (tudom, bizakodó vagyok) ne menjen át egy végeláthatatlan pizsamapartiba, ahol a harmadik mese után azon megy a könyörgés a lányomnak, hogy legalább ebédre öltözzön át. Úgyhogy igenis szigorú időbeosztást kellett összerakni. Ha pedig már itt tartunk; nem tudom, ti hogy vagytok vele, de láttam néhány olyan időbeosztást másoknál, amiken konkrétan szorongani kezdtem, hogy én valamit nagyon rosszul tolhatok. Azok alapján ugyanis, mire mi felöltözünk és megreggelizünk, sokan már túl vannak a reggeli jógától kezdve a játékos angolon is.

De a lényeg, hogy bárki, bárhogy csinálja, le a kalappal, mind királyok vagytok!

Nekem például, mikor leesett, hogy a gyerekem nem tud olvasni és ábrás napirenddel többre megyek, egy rövidke pillanatig a Vekerdy Tamás és egy Pinterest-anyuka szerelemgyerekének éreztem magam.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

lusta_lány (@lusta_lany) által megosztott bejegyzés,

Nézz körbe a lakásban, miből tudsz játékot csinálni!

Biztos nálatok is vannak játékok, amikre bár karira nagyon vágyott a gyermek, miután megkapta, nem érdekelte, ellenben a csomagolópapírral órákat eljátszott. Én a spejztól kezdve a szennyeskosárig minden végigjártam és agyaltam, miből mit tudok kihozni. Így született meg az az ötletem, hogy a Hamupipőke-mániás lányomnak összeöntöttem egy tálba lencsét rizzsel és megmondtam, hogy válogassa szét, mert az olyan hercegnős feladat. Ezzel több, mint fél órát elvolt. (Én pedig biztos, hogy ezért pokolra jutok.) De például ez a mi mai projekünk: tömd meg homokkal/sóval/rizzsel/liszttel azokat a fél pár zoknikat, amiknek az életben nem lesz már meg a párja, és dobáld le őket a padlóra! A zoknik a kavics, a padló a láva, amibe nem szabad, hogy beleérjen a lába. 

Engedj az elveidből!

Legyen szó akár mesenézésről, öltözésről, rendről, el kellett fogadnom, hogy az új helyzet új hozzáállást kíván. Nekem, aki rendmániás vagyok, szigorúan betartom a tévénézős időhosszt, és úgy általában szeretem a kiszámíthatóságot, ez egy kicsit nehezebben ment. Éppen ezért igyekszem tudatosan tenni az ellen, hogy ne emésszen fel a lelkiismeret-furdalás, ha egy nap a kelleténél több mesélt néz a lányom, vagy hogy elengedjem, hogy olyan kupit csinál a szobájában, amitől az ajtón nem tudok bemenni. SŐT! Akkor sem vagyok hajlandó rosszul érezni magam, ha azért teszek be neki egy mesét, hogy nyugiban megihassak egy kávét, miközben a barátnőmmel dumálgatok a semmiről! 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Maria Foy (@happymumhappychild) által megosztott bejegyzés,

Keress online programokat!

A Fővárosi Nagycirkusztól kezdve (ők a Facebook oldalukon jelzik mindig az előadások időpontjait) a jógaoktatókig, rengetegen felismerték, hogy most azzal tudnak segíteni, ha neten elérhetővé teszik a „portékájukat”. Én például valamelyik nap kipróbáltam a lányommal az egyik online gyerekjógát, de már az Unicef virtuális alkotótábora is kínált nekünk való programot. Ha pedig azt se tudod, hogy merre keresd a nektek való eseményeket, akkor nyugodtan írj Facebookos anyukás fórumoknak, vagy vagy keresd a #maradjotthongyerekkel hashtaget és meríts onnan ötleteket!

Ne csináljatok semmit! 

Most mondhatod, hogy: köszi, ez ám a nagy tanács, mégis, hidd el, nehezebb, mint elsőre gondolnád. Mivel egy olyan korban élünk, amiben arra vagyunk hangolva, hogy a gyereket mindig vigyük különórára, edzésre, előadásra és kötelező programozni, a hirtelen beállt „csend” nehéz lehet. Legalábbis elsőre. Én például azt vettem észre, ha leülök a földre könyveket szortírozni vagy a spejzban rendet tenni, rövid időn belül a gyerek is szép csendben elkezd szöszmötölni mellettem. 

Ha neked vannak bevált praktikáid és trükkjeid a gyerekkel otthon szitura, írd meg kommentben, sokan örülnénk nekik!