Mióta az eszemet tudom, az ünnepi készülődés része volt a csilivili outfit kiválasztása is. Gyerekként még akkor is ünneplőbe vágtuk magunkat, ha csak szűk családi körben töltöttük otthon a karácsonyt, anyukám szerint ugyanis „egy évben egyszer illik megadni a módját.” Bár a kutya nem tartott vissza attól, hogy idén 24-én is magamra kapjam a harisnyámat és a kockás mintás rucimat, mégsem éreztem a késztetést. 2020 ugyanis -minden egyéb mellett- még az öltözködési szokásainkat is a feje tetejére állította.

Nemcsak az utcán látok egyre több, macinaniban rohangáló embert, de az Instagramon is feltűnt, hogy kedvenc influenszerjeim Eiffel-torony magasságú magassarkúit felváltották a „cukker” állatkás papucsok és designer koktélruhák helyett inkább szponzorált otthoni viseletben #maradtakotthon.

Én pedig, mint a leggingsek, sportnadrágok, oversize pulcsik nagy rajongója, mindezt üdvözöltem. Leszámítva egy apróságot. A tükör előtt állva nem tudtam nem észrevenni, hogy míg más csajok úgy néznek ki melegítőben és férfiingben, mint Jennifer Lopez háttértáncosai, addig én inkább úgy, mint egy közmunkás. A kedvenc leggings/ férjem pólója szettben pedig inkább tűntem igénytelennek, mint cool-nak.

Sok évnyi plus size gondokkal, ruhavásárlási parákkal és feszengéssel a hátam mögött tudtam én, miért van ez: egy plus size csajnál nem nagyon fér bele ez a „lusta, laza csaj vagyok trend.”

Ha Kim Kardashian fakó biciklisnaciban és óriás pulcsiban jelenik meg a kaliforniai NOBU megnyitóján, arról másnap cikkeznek, hogy trendi. Ha én mennék bárhova ugyanebben a szettben, akkor legfeljebb a hátam mögött jegyeznék meg, hogy

szegény lány szépen elengedte ezt az öltözködés dolgot.

Nem hiszel nekem? Akkor kérlek válaszolj őszintén: bármi is az első gondolatod erről a fotóról, ugyanezt gondolnád akkor is, ha Gigi Hadid sétálna ugyanebben a szerelésben?

plussizeotthonka (1).png

 Sajnos minden, magára valamit is adó XL-es ruhákat viselő csaj ugyanis tudja: ha már egyszer a társadalom szemében mindenki, akin plusz kilók vannak „tuti lusta és igénytelen” akkor nekünk duplán tenni kell azért, hogy ne tűnjünk annak.

A kifogástalan frufruval, szép ruhával, és hibátlan sminkkel ugyanis -amellett, hogy ki ne szeretne csinos lenni- sokszor üzenünk a külvilágnak: nem slampos vagyok, csak duci.

Ehhez képest itt vagyunk egy olyan évvel a hátunk mögött, ahol az olyan nagy ruhás cégek, mint például az ASOS 329 %-os profitnövekedést tapasztaltak az otthoni, casual viseletek terén. (Nekem például folyamatosan érkeztek a H&M hirdetések, hogy milyen kedvezményekkel tudom vásárolni a melegítőszetteket.)

És, bár erre az „otthonka trendre” mondhatjuk, hogy jól reagáltak a cégek, a méretbeli különbségekkel kapcsolatos (egyre növekvő) igényeket még mindig nem sikerült meghallani. Így míg a feedemben azt látom, hogy lám, macinaciban és boyfriend pólóban is lehet csinosnak lenni, addig nekem ugyanabban a szettben szinte sosem lesz ugyanolyan a végeredmény. Így marad az a „kis plusz” amit, ha nem akarom, hogy a külvilág szemében renyhének tűnjek, igenis hozzá kell tennem az összképhez. Vagy, egy ilyen év után, a napi C- és D-vitamin adagom mellett elkezdek végre szedni egy kis „letojom kapszulát.”

 

Nyitókép forrása: ITT és ITT