Tegye fel a kezét, aki akadt már ki és kezdte el vadul kitörölni a saját magáról készült, mások által szépnek látott képeket (jaj, de hülye vagy, nézd már meg mennyire szép vagy, milyen vastag karról beszélsz?!)  Nincs ezzel a világon semmi gond, ki ne szeretné a legjobb formáját mutatni, pláne, ha a fotókat a közösségi oldalak apraja-nagyja (az exek is és a gimis Dórika, akit mindig is rühelltél) látja. Elég viszont bekövetni néhány influenszert, hogy azt hidd: rajtad kívül mindenki tud úgy állni, hogy a feneke gömbölyű legyen (érthetetlen, hogy nem csípődik be a derekuk a sok pózolástól) és úgy ülni a homokban, hogy egy fránya kis hurkácska sincs a hasukon.

Szerencsére akad néhány influenszer, aki belátta, hogy a követői számával egyenes arányossággal nő a felelősség is, így ideje megmutatni a valóságot. Vagyis, hogy mi történik, ha nem szánnak rá hosszú perceket, hogy megtalálják például azt a törökülős pózt, amiben 5 kilót simán letagadhatnak.

Ez a fajta Instagram vs. valóság nem arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a „szép” kép kamu, hanem, hogy egy jól beállított póz ugyanúgy lehet a valóság, mint egy spontán fotó. Pont úgy, mint a te meg az én valóságomban is.

Emily Clarkson, az egyik hasonló fotókat bemutató influenszer például azt írta az egyik fotója alá, hogy nevetségesnek tartja, hogy a társadalmi elvásárok miatt az emberek fejében csak az a fotó lehet szép, amin ügyel arra, hogy a póza előnyös legyen. „Mindkét képen én vagyok, mindkét képen ugyanaz a személy van, aki maraton hosszúságú távokat fut és nehéz súlyokat emel. A bal oldali fotón lévő test ugyanarra képes, mint a jobb oldali. A két kép közti különbség csupán annyi, hogy az egyiken másképp tartom a csípőmet.”

Egy másik fotója alá pedig ezt írta:

A pózolás lehetséges mellékhatásai: oxigénhiány, két zsibbadt kar, két kiszáradt szem, néhány összenyomott belső szerv megfűszerezve egy kis kinevetéssel a család és barátok részéről.

Hogy mi ennek a trendnek a tanulsága? Szerintem egyszerű: pózolj nyugodtan, készíts olyan képeket, amiket örömmel nézel vissza, de felejtsd el közben azt az arcodat is (és testedet) szeretni, amilyen valóban vagy. Hidd el, az is szép! 

 

Nyitókép forrása: ITT