Bár személy szerint sosem netes társkeresőztem, elképzeltem, hogy plus sizeként hogy működhet a dolog. Mivel az ismerkedésnek ez a módja mára annyira számít különlegesnek, mint kenyeret venni a közértben, úgy gondolom, hogy a nehézséget nem az okozza, hogy valaki online próbál párra lelni, hanem a fejben lévő káros gondolatok.

Mi van, ha az arcképem után egész alakos fotót is kér rólam, vagy ha kerek perec megkérdezi, hány kiló vagyok?

Hogy mutassam meg neki, hogy a 82 kiló csak leírva durva, a valóságban kevesebbnek tűnők?

Ha találkozunk és többet nem hív fel, tuti, hogy azért, mert kövér vagyok. Pedig a kurva életbe, minden más annyira klappol…

Van nekem egy nagyon szép, hihetetlenül vicces, nyelveket beszélő, jógában penge barátnőm - aki történetesen plus size. Ő jobban otthon van a társkeresők világában, így őt kérdeztem, hogy mennyire validak az elképzelt félelmeim. Tapasztalata szerint nagyon is azok.

Én két társkeresőn is fent vagyok, így elkerülhetetlen volt, hogy kapjak hideget-meleget. Meg persze ne feledkezzünk meg azokról, akiknek a humor csimborasszója, hogy megkérdezzék: igaz -e a nagy test, nagy élvezet duma? Viszont az ilyenekkel egy szórakozóhelyen is összefuthatsz bármikor, szóval nekem nem ez okozza a legnagyobb nehézséget.

Neked is feltűnt, hogy miközben az én Szilvi barátnőm ezt meséli, alapvetésnek veszi, hogy a súlya miatti bántás elkerülhetetlen? Hogy teljesen természetes?

Mielőtt azt gondolnád, hogy szegény Szilvinek csak pechje volt, egy tanulmányból kiderül, hogy a plus size csajoknak igenis nehéz dolguk van. A közvéleménykutatást végző WooPlus nevű társkereső (ami kifejezetten duciknak szóló oldal) tagjainak ugyanis több, mint 70 százaléka vallotta, hogy „sima” társkereső oldalakon érte már bántás a súlya miatt.

plussiz3etarskeressm.png

Szilvi szerint plus sizeként párt keresni a világhálón azért nehéz, mert ha nem jön össze a dolog, akkor az jórészt a pluszkilói miatt vannak. Egy idő után pedig annyira paranoiás lesz az ember lánya, hogyha csak simán nem volt meg a kémia, akkor is a súlyfelesleget hibáztatja. A saját, tökéletlen(nek hitt) testét.

Persze, tudom én, hogy egy vékony lánynál is előfordulhat, hogy nem jön be a srácnak, de hidd el, van, amikor LÁTOD, hogy az első randin mi jár a fejében, amikor rád néz. Az udvariasabb nyilván nem fogja a fejedhez vágni, hogy zavarja a segged mérete, de attól még te pontosan tudni fogod, hogy mi volt a gond.

Mikor felvetettem Szilvinek, hogy nem tartaná -e kirekesztőnek, ha kifejezetten a plus sizeoknak lenne egy társkereső, ő azonnal rávágta, hogy nem.

Az olyan dumák, mint a „méret nem számít”, meg hogy „a szépséget nem kilókban mérik”, tényleg hangzatosak - legalábbis egy testápoló kampányában vagy pólóra nyomtatva. 

A valóságban viszont, pláne párválasztásnál, igenis számít, hogy nézel ki. Ami magában nem lenne baj, ha ez a legtöbbször nem azt jelentené, hogy aki L-es méretnél nagyobbat hord, annak görcsbe kell, hogy álljon a gyomra a gondolattól, hogy egész alakos fotót kérnek tőle.

Szilvi szerint egy kifejezetten duciknak szóló társkereső legalább kiszűrné azokat, akiknek a plusz kilók nem jönnek be.

Lássuk be, elég sok ilyen van

- mondta félig viccelődve, de igazából egyikünk sem nevetett...

Sajnos a beszélgetésünk csak megerősített abban, amit elsőre gondoltam - hogy annál, hogy léteznek ezek a plus size társkeresők, csak az a szomorúbb, hogy sok, legtöbbször önbizalomhiányos párkeresőnek tényleg mentsvárat is jelenthetnek. Szurkolok és remélem, hogy egy ilyen közegben a negatív kritikák helyett inkább a szerelem talál rájuk. Az mindenkinek jár.