Itt a válasz a kérdésre, hogy "hogy fogsz kinézni a tetkóiddal 80 évesen?"

Emlékszem, amikor az első tetoválásomat csináltattam 18 évesen: anyukám halál lazán fogadta, és azt mondta, hogy csináltassak bármit, ami tetszik, de azon azért gondolkodjak el, hogy mi lesz, ha idős koromban megereszkedik a bőröm, és már nem fog jól mutatni rajta a tinta. Megnyugtattam, hogy nem kell aggódnia, csak a csuklómon lesz, az visszafogott, és jól fog kinézni később is.

Aztán pár év múlva a bordáimra, a mellem mellé akartam egy tollat csináltatni - na, itt már tömegesen jött a kérdés barátoktól, családtól, ismerősöktől. De mi lesz ha hízom? Ha öregszem? Ha megkopik? Itt már magasról tettem mások véleményére, és ez volt életem legjobb döntése - ezeket a tetkós nagyikat elnézve pedig biztosan igazam is van.

A "TattooAge. Never too old." fotósorozat lényege az, hogy a művészek idősebb, de rendesen körbetetovált embereket fényképeztek, és megkérdezték, mi a történet a tetkóik mögött. Az ebből készült kiállítás alanyai között van olyan, aki 80 évesen csináltatta az első tetoválását, és olyan is, akinek nagyon régóta megvannak a minták a testén - egy viszont közös bennük: senki  nem bánta meg, hogy szétvarratta magát, hiszen ez tetszik neki. Igen, még öregkorban is. 

Szóval, a válasz az ominózus kérdésre egészen egyszerű: semmi. Semmi nem fog történni, ha ráncos leszek, és még mindig rajtam lesznek a tetoválásaim. 

És biztos vagyok benne, hogy ezek a nénik és bácsik sem gondolják úgy, hogy nem kellett volna megcsináltatni azt a tetkót: